- Csütörtökön parlamenti választások lesznek Nagy-Britanniában.
- Az idei kampány egyik vezérmotívuma volt a bevándorlókérdés.
- Tavalyi becslések szerint nagyjából 300 ezer magyar él az Egyesült Királyságban.
- Kint élő, magyar fiatalokat kérdeztünk arról, hogy mit tapasztalnak a kinti választásokból és a kampányból.
Ritkán figyel a világ akkora érdeklődéssel parlamenti választást, mint a most csütörtöki britet. A nemzetközi sajtó a helyi kampány szinte minden pillanatáról beszámol, majdnem annyira kiemelt helyen kezeli a témát, mint egy amerikai elnökválasztást. Ennek egyik legfőbb oka, hogy külpolitikailag is sok múlik most a végkimenetelen.
Ha úgy jön ki a lépés, akkor megvalósulhat a "Brexit", vagyis Nagy Britannia otthagyhatja az Európai Uniót, de magyar szempontból sokkal fontosabb az, hogyan változik majd a szigetország bevándorláspolitikája. Ez ugyanis az idei kampány egyik leggyakrabban felmerülő témája, amelyre a konzervatívoktól a liberálisokon át a szélsőségesekig mindenki ráhangolódott.
A téma teljesen releváns: a pesszimista becslések szerint is közel 8 millió migráns él az Egyesült Királyságban, ez a lakosság durván 13 százaléka.
Ez nagyjából olyan, mintha Magyarországon a kilenc legnagyobb megyeszékhelyünk lakossága csak bevándorlókból állna.
Ekkora nemzetközi médiafigyelem közepette kicsit meglepő, hogy a választások szinte érdektelenek Nagy Britanniában. Kevesen foglalkoznak vele a hétköznapokban, az utcán nem téma.
„Senki nem beszél róla”
- válaszolta a Lutonban élő 26 éves Alexandra, amikor arról kérdeztük, mennyire érzi, hogy kampány van. A Birminghamben élő Ildikó (25) is megerősítette ezt, azt mondta: itt csak a felsőbb rétegeket érdekli a mostani választás. Beszámolóik szerint fizetett politikai hirdetésekből nincsen sok, kevés az óriásplakát.
A Liverpoolban doktoráló Marci szerint leginkább csak a médiában pörög a választás. Sok hír jelenik meg, de ezt sem sokan követik. Egy-egy bejelentésre ugranak csak rá az emberek.
A médiában messze nem ez a vezető anyagok témája. „Azt szögezzük le hogy az újszülött hercegnő nagyobb hír!“ - írta nekünk Laci.
„Nem érzek olyan durva különbségeket. Az van, hogy az angol politikusok is ugyanolyan ostobák tudnak lenni, mint a magyar kollégáik”
– mondta a 24 éves Kristóf arra a kérdésre, hogy mennyiben üt el a brit politika a magyartól. Ugyanígy látják szinte mindannyian. A húszéves, Cardiffban dokkmunkásként dolgozó Dávid szerint csak gumicsontokról beszélnek a politikusok, komoly viták sincsenek.
„Az itteni politika pont olyan, mint a magyar: néhány populista, a realitástól teljesen elszakadt idióta populizál. A toryk mindenféle ellenségképeket építenek, pont úgy, ahogy az Orbán” - összegezte Tamás, aki Londonban egyetemista.
A már idézett Marci szerint azonban nagyon fontosak azok a kiáltványok, amelyet kiadtak a pártok az elmúlt napokban. Ez a kvázi-program a helyieknek nagyon fontos, tényleg van, aki figyelembe veszi a döntéskor. Ezzel nem teljesen ért egyet Vanda (26), aki Wolverhamptonban dolgozik mérnökgyakornokként: „a programokra kevesen figyelnek, itt inkább valamiféle történelmi érzület számít az ikszelésnél”.
Ildikó azt meséli, hogy szerinte a legnagyobb különbség az a kampányban, hogy a „jehovás bekopogtatós módszer” dívik. Nem látja annyira erősnek a médiakampányokat, sokkal inkább személyre szabott a voksok utáni verseny. „Nem úgy van, hogy benyomják a képedbe, ha akarod ha nem” - összegzi azt, mit tapasztal az egészből.
A megkérdezettjeink szerint viszont a helyi fiatalok ugyanannyira érdektelenek a választásban, mint Magyarországon a kortársaik. Egyedül a Glasgowban tanuló Anna (26) mondta azt, hogy az egyetemen vannak csoporttársai, akik politizálnak. „Ilyennel otthon nem találkoztam” - tette hozzá. Szandra még annyival egészítette ki, hogy „a fiatalok és az idősebbek inkább lemennek sörözni hétvégén valahova, aztán talán beszélnek ilyen témákról, amikor aktuális.”
Hazazavarják-e a bevándorlókat?
Bár a tavalyi évben sokat találgatták, hogy a 8 millió bevándorló közül vajon hányan mennek el szavazni, az általunk megkérdezett fiatalok közül senki sem fog voksolni. Egyedül Marci mondta azt, hogy ment volna szavazni, ha korábban megtudja, hogy elég lett volna a National Insurance-t kiváltania ehhez.
Amikor arról kérdeztük a kint élő fiatalokat, hogy miként foglalkoznak a pártok a bevándorlókkal, szinte mindenki felhozta a Nigel Farage vezette UK Independence Party (UKIP), amely szélsőségesen ellenzi a külső migrációt.
„Törekvéseik kirekesztőek és ellenségesen nemzetszocialisták, nagyon sok ponton rokonságot mutatva az otthoni Jobbikkal. Nézeteiket elavultnak, zárkózottnak és kirekesztőnek tartom, kommunikációjuk agresszív, és mint kelet-európai bevándorló, konkrétan a célpontjuknak és ellenségüknek érzem magam”
– írta a UKIP-ről a kint dolgozó Péter. Velük kapcsolatban viccesen jegyzi meg Anna, hogy „Farage-nak azért német felesége van.”
Kristóf szerint nemcsak a UKIP pörög a bevándorlóellenességen, hanem valójában szinte mindegyik párt ezt az álláspontot képviseli valamennyire. Így szinte mindannyian „különbséget tesznek érdemes és érdemtelen bevándorlók között". Ildikó is becsatlakozik ehhez a véleményhez. Ő szerinte a konzervatív párt az, amelyik a legkomolyabban foglalkozik a bevándorlás szabályozásával. Viszont a lány hozzáteszi, hogy ezen a kelet-európaiak kicsit ok nélkül kapják fel a vizet, mert a leginkább az Ázsiából érkezőkre gondol a kormánypárt, amikor a szigorítás szükségességéről beszél.
„Ez a választás csak kívülről izgalmas. Ha marad is Cameron, nem lesz Brexit. Az EU-ból érkezőket sem zavarnák haza a legtöbben. Ez csak egyszerű választási populizmus, ami után a világon semmivel sem lesz jobb vagy rosszabb öregnek vagy fiatalnak lenni” - foglalta össze véleményét a választásról Vanda. Ő ugyanúgy nem szavazna se az Egyesült Királyságban, se Magyarországon: „a politika az mindenhol politika.”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.