A BUVERO táborban jártunk. A Buvero cigány nyelven kagylót jelent, ami a nőisség erejét jelenti. A Buvero tábor 3. éve várja a 18 – 26 év közötti cigány lányokat, akik újságírást és kamerakezelést tanulnak, de ez a tábor egy kicsit több annál. A Hello90 Nagykörösön járt, hogy megnézze, hogyan boldogulnak a lányok kamerával a kezükben.
Emlékszem, amikor kicsi voltam, anyukám a hosszú hajamba szalagot font és kézzel varrt ruhában jártam, ami fodros volt és színes. Megnéztek az emberek, de én büszke voltam, hogy nekem van a legszebb ruhám az egész városban. Akkor még nem értettem, hogy ez egy teljesen más kultúra, ami némelyek számára egzotikusnak tűnik. A 2014 – es Buveroban én is részt vettem, és azóta más szemmel látom a roma női szerepeket. Egyértelművé vált, hogy mit jelent közölni a világgal, és hogyan fogalmazzam meg mindazt, ami a cigány kultúrát jellemzi.
A képzést a Bársony Katalin által vezetett Romédia Alapítvány csapata harmadik éve tudatosan építi fel, ami nem csak az újságírás fortélyaira fektet nagy hangsúlyt, hanem az identitásépítésre, a személyes kapcsolatok megélésre is, melyet Daróczi Ágnes és Bársony János, kisebbségkutatók oktatnak.
„A kurzus elméleti és gyakorlati része jól kiegészíti egymást. A lányok elsajátítják az alapokat, és meg van arra a lehetőségük, hogy folytassák a munkát. Vannak lányok, akik szakirányú egyetemre jelentkeztek a Buvero miatt, vagy éppen újságíróként dolgoznak” – mondja Munk Veronika az Index.hu újságírója, aki harmadik éve vezeti az újságírókurzust.
Munk Veronika oktatás közben Fotó: Romédia Alapítvány
A cigány kultúrában a nők szerepe kulcsfontosságú, a lányok igen hamar megtanulják, hogyan lássanak el egy családot, hogyan gondoskodjanak társaikról, testvéreikről, mégis gyakran egyfajta alárendeltséget jelent egy cigány nő szerepe a roma társadalmon belül.
A mai modern világban lazulnak ezek a hagyományok, és sok esetben erősítik az előítéleteket. Gondoljunk csak arra, hogy a sokak által szeretett virágmintás ruha egészen más értelmet kap, ha egy üzletasszonyon látjuk szép kosztüm formájában, és mást, amikor egy hosszú szoknyás cigány asszonyt látunk meg virágmintás kendővel a fején.
Ezekkel a sztereotípiákkal megy szembe az alapítvány, amikor lányok kezébe kamerát ad. A Romédia alapítvány nevéhez kötődik Bársony Katalin által készített „Mundi Romani” – A világ a romák a szemével – című 42 részes dokumentumfilm sorozat, amely számos országba kalauzolja a nézőt és mutatja be a világon elő cigányok életét, mindennapjait."
A 12 lány az ország minden pontjáról érkezett, azért hogy a maguk módján megtanuljanak közvetíteni. „Ti cigány lányok, természetesebben kezdtek el beszélni az érzelmeitekről. Ebben a két hétben számomra két fontos terület mozdul meg, az identitásépítés, hogy valójában kik is vagytok Ti és a technikai tudás mellett érzékenyítés” – nyilatkozik pozitívan Asbót Kristóf a tábor szakmai vezetője.
A lányok munka közben, szakmai és tábor vezetőjükkel, Asbót Kristóffal. Fotó: Romédia Alapítvány
„Ha egy roma nő kamerát fog, egy új nézőpontból tudja mindazt megmutatni, amit mások nem látnak és így felnyitható az embereknek a szeme a sztereotípiákkal kapcsolatban. Viszont ehhez kell egy nyitott, befogadó közönség, aki nem zárkózik be a rasszizmusába”
Mondja ezt a 24 éves Farkas Teodóra, aki jelenleg Pápán él, szeptembertől pedig a Budapesti Corvinus Egyetem közgazdasági elemző mesterszakán kezdett tanulni. Teodóra a Buvero táborba az újságírás miatt jelentkezett főképp, de úgy gondolja, hogy ennél többet kapott – „Ági néni órái rádöbbentettek arra, hogy mi cigányok is letettünk valamit az asztalra és nincs semmi okunk arra, hogy szégyenkezzünk. Sajnos az iskolában nem hallunk sokat arról, hogy mennyi mindent tettünk mi is a hazánkért. Jó tudni azt, hogy büszkék lehetünk arra, hogy cigányok vagyunk”
Újságíró gyakorlati órán Fotó: Romédia Alapítvány
Teodóra félig cigány származású, így egyszerre ismerte meg a magyar hagyományokat és ismerkedett meg a cigány hagyományokkal. – „Én büszke vagyok arra, hogy cigány vagyok. Barnább vagyok, és ismerek egy másik hagyományokkal teli kultúrát, engem ez mégis jó érzéssel tölt el.
Teodóra az Index szerkesztőségében folytathatta a gyakorlatot Fotó: Romédia Alapítvány
Ugyanezt mondja a 20 éves Balogh Boglárka is, aki Nagykállón lakik, és a Debreceni Egyetem hajdúböszörményi karán tanul nemzetiségi óvodapedagógus szakon, ahol más etnikumú gyerekekre specializálódik. Boglárka tradicionális oláh cigány családból érkezett, a szülei konzervatívak, tartják a hagyományokat, szokásokat, cigánytelepen lakik és otthon cigány nyelven beszélnek. Boglárkát is érte már a származása miatt megkülönböztetés.
„Emlékszem, hogy általános iskolás koromban, az osztálynaplóban egy feketével rajzolt „c” betű volt biggyesztve a nevem mellé. Ekkor még ezt nem értettem. Soha nem tagadnám meg a cigányságomat, egy percre sem.”
A negatív megkülönböztetések megerősítették abban, hogy jó úton halad. – „Nem lennék képes elhagyni a szokásokat. Nekem a virágokkal díszített szoknya a legszebb! A tábortüzes estékhez nincs fogható dolog. A nyelvet beszélem, hiszen ez a roma nép kincse. Zene? Imádom! Kifejezi az érzéseinket. Benne van a jelen a múlt és a jövő”
Boglárka, a VJ story forgatása előtt. Fotó: Romédia Alapítvány
Boglárka újságírásban szerette volna kipróbálni magát, ám hamar ráérzett a kamerakezelés rejtelmeire és a kamera is megérezte őt. Nem mindennapi biztatást kapott a táborban: akit ilyen nagyon szeret a kamera, az próbálja ki magát színészként is! – fogalmazott Asbót Kristóf szakmai vezető. De az óvónői képzést is be fogja fejezni.
Boglárka, az egyik film főszereplőjeként, a záróesten kivetítve. Fotó: Romédia Alapítvány
„A társadalom toleranciája a roma nőkkel szemben gyerekcipőben jár. A többségi társadalom nagyon kis része fogadja el, ha egy roma nő főiskolára, egyetemre jár és karriert akar” – mondja Bogi.
A 18 éves Kovács Szandra szerint is nehezebb dolguk van a roma nőknek, mint másoknak, amikor karriert szeretnének építeni.
„Mindig is nehezebb lesz bármit elérnem, mint egy nem roma társamnak, de kellő szorgalommal, kitartással minden megvalósítható.”
Szandra vágás közben. Fotó: Romédia Alapítvány
„Idén a táborban kevesebben vettünk részt, szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehettem ismét, és tanultam újat is, animáltam, amit még eddig soha sem csináltam. Nagyon élveztem és új barátságokat kötöttem, amik nagyon fontosak lettek számomra.” Nyilatkozott lelkesen Szandra, aki Erdőhorvátiban lakik, 2014 – ben vett először részt a Buvero táborban. A 2014-es tábor fordulópont volt az életemben, hiszen jelenleg középiskolába járok és egyébként orvosi egyetemre készülök, de médiával is szeretnék foglalkozni. „Az az álmom, hogy orvos legyek, viszont az is, hogy a médiában dolgozzam.”
“A táborban eltöltött két hét alatt a lányok erős impulzusokat kapnak, és egészen egyedülálló az a tudás, amit itt megszereznek” – nyilatkozott a táborvezető. A 14 napból 5 elméleti, 3 forgatási és 6 nap utómunkából áll össze, ám az utómunkák alatt is előadásokkal tűzdelt feszített tempóról szól a Buvero tábor. Az idei négy kis csoport 3 dokumentumfilmet és egy mese animációt készített.
A Buvero táborban nem csupán kitűnő hazai szakemberek tanítanak, de minden évben segíti munkánkat egy-egy külföldi szakember is. Idén Damian Le Bas roma író, újságíró, filmrendező, aki a mai napig egy karavánban él, csatlakozott a csapathoz. Észrevételei, tömörítései a tábor résztvevőit elgondolkodtatták.
A Buvero táborba egyre több olyan lány érkezik, aki céltudatosan karriert akar építeni. Az eddigi tanítványok közül - majd 50 lány Magyarországról - került már ki kommunikációs szakember, van, aki főiskolai médiaképzéssel folytatja, akad, aki rendszeresen blogol, és lapnál kapott állást újságíróként. Persze nem állítható, hogy a Buvero tábor hozadéka, de kétségtelen impulzusok hatnak a résztvevők jövőjére. A lányok komoly témákat filmesítettek meg, hiszen forgattak a Holokausztról, a nők elleni erőszakról, eredetmondáról, vagy éppen mesét írtak és megfilmesítették.
Erős, határozott és céltudatos nőkkel találkozhattunk itt, akik mernek kérdéseket feltenni és összefüggéseket keresni. Emellett pedig soha nem felejtik el a szalagot és a virágmintás szoknyát, amit kislányként viseltek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.