Úgy manipulálnak a padokkal, hogy észre se vesszük

A fenti felirat a Március 15. tér vízköpőjére van gravírozva. Húsz méterre tőle már a térelemekbe épített fémdarabokkal próbálják megakadályozni, hogy ott sportoljanak. Új közterek tervezésénél sok más ehhez hasonló dizájnmegoldást vetnek be a tervezők, hogy megpróbálják manipulálni az emberek viselkedését és kirekeszteni a köz nemkívánatos részét. Ennek azonban messzeható következményei lehetnek egész világlátásunkra.

Gondolkoztál már azon, miért leszel rögtön ideges, ha belépsz egy gyorsétterembe, vagy hogy miért nem töltesz ott soha 15 percnél többet? A válasz a környezetben keresendő. Nem véletlen, hogy általában minden sárga és piros színű, világos és hangos a gyorskajáldákban. Ezek a dolgok ugyanis stresszt váltanak ki az emberből, így pedig könnyebben irányítható és esélyesebb, hogy olyan dolgokat vesz meg, amiket alapból nem akart. Emellett a gyorsaságot is ezekkel a színekkel társítjuk. Persze a székek és az asztalok sem véletlenül kényelmetlenek - a lényeg, hogy az ember minél gyorsabban átadja a helyét a következő vásárlónak.

Bűnözés elleni környezettervezés

A fenti elemzést Timothy Crowe és Lawrence Fennelly adja Crime Prevention Through Environmental Design című könyvükben. Címéhez hűen írásuk a környezettervezés segítségével történő bűnmegelőzésről szól. A 60-as, 70-es években Amerikából indult mozgalom alapötlete egyszerű: ahogy a gyorséttermek a megfelelő környezet létrehozásával manipulálják a vásárlókat, úgy a közterek használóit is befolyásolni lehet a megfelelő tervezéssel, hogy tartózkodjanak bizonyos cselekedetektől. Vagy, hogy maximalizálják termelékenységüket.

A környezettervezéssel lehet befolyásolni például a bűnözést is. Az Európai Unió is támogatja az ilyen bűnmegelőzési módszereket, áprilisban pedig konferenciát is tartanak a témában Budapesten.

Nézz a hátad mögé, hogy ne kelljen a hátad mögé nézned

Az Erzsébet tér felújításával eltűntek a bokrok a térről

Az egyik ilyen megelőzési technika a természetes megfigyelés biztosítása. Mivel a bűncselekményeket általában bokrok, fák vagy épületek által rejtve követik el, ezek ellen a legkönnyebb megoldás elsősorban nem a kamerák és biztonsági őrök beszerzése (bár ez se árt), hanem olyan terek tervezése, ahol alapból nem lehetséges elbújni. Ezért nincsenek az új köztereken túlságosan parkosított részek vagy szemmagasság feletti bokrok. Ha az ember folyamatosan azt érzi, hogy embertársai megfigyelik, kisebb eséllyel fog kihágásokat elkövetni, és az egész még pénzbe sem kerül.

A kérdés a régi: ha nincs mit rejtegetnünk, baj egyáltalán, ha mindent láthatnak?

Láthatatlan megoldások

Padok a Ráday utcában

A közterek biztonságossá tételéért folytatott harc persze nem merül ki a bokrok levagdosásával, ennél sokkal speciálisabb dolgokra is szükség van. Amióta azonban rájöttek a tervezők, hogy a túlságosan ellenséges megoldások mindenkit elriasztanak a közterekről és csak felhívják a problémákra a figyelmet, a hangsúly olyan tárgyak tervezésére került, amik egyszerre felhasználóbarátak és  “elhasználó-ellenségesek”. Magyarul a szakembereknek olyan dolgokat kell tervezniük, amikről az átlagos használó nem veszi észre, hogy azok egyes csoportokat kizárnak a felhasználói körükből.

Budapesti Corvinus Egyetem, C épület

Ehhez azonban tisztában kell lenni az elkövetők legkisebb mozdulataival is. A Design Against Crime kutatóközpont oldalán például büszkén hirdetik: a tervezési folyamatnak az etnográfia, vagyis az emberfigyelés is része. A problémás csoportok cselekedeteinek titkos megfigyelésével aztán sokkal könnyebben tudnak speciálisan ellenük tervezni.

A Március 15. tér, ami majdnem mindenkié

Nemkívánatos, bűnöző, életformaszerűen tartózkodó

A közterekbe épített bűnmegelőzési technikák egyik legnagyobb problémája a felhasználók és az “elhasználók” meghatározása. A késes gyilkosok és az öltönyös férfiak végpontjai között ugyanis ott vannak még a hajléktalanok, a tüntetők, a deszkások és BMX-esek és a galambokat etető néni is. A rablógyilkosságtól eltérően itt pedig már változó, hogy ki melyiket tartja károsnak.

A Bástya utcai "hajléktalanketrec"

A hajléktalanok besorolásáról azonban úgy tűnik, már döntöttek helyettünk az önkormányzatok. Ámon Kata, a téma szakértője és a A Város Mindenkié csoport aktivistája több budapesti megoldást is említ, amelyek a hajléktalanok távoltartására jöttek létre: a kettéosztott padok mellett többek közt kerítéssel körbevett és éjszakára bezáró parkok, a nyilvános WC-k és ivókutak hiánya, kényelmetlennek tervezett vagy egészében eltávolított térbútorok ezek.

Károlyi kert: nyilvános WC van, esti nyitvatartás nincs

Tökéletes példa az utóbbira a Blaha Lujza tér, amelynek 2011-es terveiben külön kiemelik, hogy “számottevő” ülőhely azért nem lesz, hogy minimalizálják az “életformaszerű tartózkodás” feltételeit.

A többi említett csoportnak is szembesülnie kell a főváros elmés építészeti megoldásaival. A Parlament felújítása óta például a képviselők az épület alatti mélygarázsban parkolhatnak, ezzel pedig teljesen megszűnt az a korábbi gyakorlat, hogy a tüntetők az épület melletti parkolóban vonják kérdőre a politikusokat érkezésükkor vagy távozásukkor. A Kossuth tér tehát csak látszólag semleges, valójában azonban fizikailag elkülöníti az állampolgárokat a politikusoktól - jegyzi meg Kata egy korábbi írásában.

Móricz Zsigmond körtér, aluljáró

Szerinte az is probléma ezekkel a megoldásokkal, hogy mindenki számára egy élhetetlenebb várost teremtenek. A padok beszüntetése vagy direkt kényelmetlenné tétele ugyanis ugyanúgy rossz az öreg néninek és a terhes kismamának mint a hajléktalannak vagy az utcán lógó fiataloknak.

“Irányítás, védekezés, társadalmi szűrés, imidzs csomagolás”

Ocean Howell, a University of Oregon professzora szerint a kirekesztő tereknek számos negatív következménye lehet. Az egyik legnagyobb probléma, hogy az építészeti megoldásokkal nem lehet vitatkozni. A gördeszkás megpróbálhatja meggyőzni a rendőrt vagy a járókelőt a köztérhez való jogáról, egy ügyesen elhelyezett virágágyást azonban már kevésbé. Ezzel azonban elvész a terek egyik legfontosabb sajátossága, a használók közti konfliktus, amivel eldönthetnék, kinek van joga használni azokat. Azzal pedig, hogy a legújabb megoldások el is rejtik a kirekesztés módjait, az embereknek már eszébe sem jut, hogy a köztéren nem mindenki jelenhet meg egyenlően.

Erzsébet téri pad. Azért kényelmetlen, mert szép?

Ez pedig a szolidaritás csökkenéséhez vezet a társadalomban.

Ha egy tér befogadó és nem kirekesztő, szembesülünk a valóssággal, a különböző társadalmi csoportok helyzetével. Ha egy tér nyíltan kirekesztő, még mindig láthatjuk a társadalmi csoportok közti konfliktust a kerítéseken, a szögesdrótokon vagy a rendőri intézkedéseken. Ha azonban egy tér burkoltan kirekesztő, az a köztereket álomvilággá alakítja, a valóság szimulációjává - érvel Howell. Azzal ugyanis, hogy építészeti megoldásokkal lehetetlenítik el például a hajléktalanok életét, még nem lesz kevesebb fedél nélküli hazánkban, az egész pusztán látszatmegoldás. Erre viszont már semmi nem fog minket emlékeztetni, hisz még a kirekesztés módjait sem ismerjük majd fel: az egész egyszerűen kikerül a látóterünkből, majd a gondolataink közül is. Ez pedig egy veszélyes politikai eszköz.

Képek: Szalay Krisztina