Fekete özvegy, pasziánsz, Facebook, 2048, vagy csak natúr kollégacsesztetés. Ezek ugyan nincsenek a munkaköri leírásunkban, de fontos részei sokunk munkahelyi létének.
Azonban a két pasziánsz leosztás közötti időben csak bekúszik a gondolat:
Van értelme annak, amit csinálunk?
David Graeber antropológus professzor szerint olyan hosszan biztos nincs, mint amennyit a munkahelyünkön töltünk.
Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás
Kicsit visszaugorva az időben: John Maynard Keynes, a modern makroökonómia atyja 1930-ban azt jósolta, hogy a technológiai fejlődésnek köszönhetően az ezredforduló környékére 15 órás lesz egy munkahét. Mert
- sok iparágban jóval kevesebb emberi erőforrásra lesz szükség,
- a napi három óra munka pedig minden ember egyéb anyagi szükségletét kielégíti majd.
- A maradék időben meg jöhet a habzsi-dőzsi meg a fogyasztás.
Ehhez képest az emberek munkaideje nem hogy csökkent, de egyre magasabb.
Persze attól még, hogy valakinek hosszú a munkaideje, még nem biztos, hogy azt ki is tölti produktív munkával. Itt száll be a történetbe David Graeber antropológus, aki szerint a gépesítés keltette űrt kamu foglalkozásokkal töltöttük ki.
Bocsi, most nem érek rá, mert baromira nem érek rá
Bullshit job: főleg irodai környezetben működő, felesleges munkák precíz megnevezése, ahol a dolgozók többnyire azért kapják a fizetésüket, hogy elfoglaltnak tűnjenek. Graeber egy jó hosszú cikket is szentelt a jelenségnek egy balos magazinban.
A professzor kifejti, hogy a termelő munkák legjavát automatizálták, a helyükre pedig szolgáltatások és adminisztratív munkák kerültek, ahogy ezek a szektorok kibővültek. A telemarketinges és a különböző irodista munkák gombamód történő szaporodását egyenesen a szocializmus rendszeréhez hasonlítja Graeber, ahol a teljes foglalkoztatottság volt a cél és ezért az embereknek gyakran teljesen értelmetlen munkákat adtak.
Az örkényi dobozolás tehát a kapitalizmusban a nagy irodaházakban megy végbe. Az emberek gyárak helyett most irodákban ülnek, két-három órát dolgoznak, megbeszélésekre és motivációs szemináriumokra járnak, a maradék időben pedig az interneten lógnak.
Akkor mégis miért kell ezeket a haszontalan munkákat napi 8 órában fizetni?
Graeber szerint a válasz politikai jellegű. A vezető rétegnek rémálmai vannak a produktív embertől, akinek túl sok szabadideje van. Azzal lehet az embereket eltántorítani más aktivitástól, ami veszélyes lehet a fennálló hatalomra nézve, ha bent tartják őket még néhány órát papírt tologatni meg rejtvényt fejteni.
Plusz bevetik a lelki hadviselést:
El akarják hitetni, hogy a munka önmagában értékes. Ha nem vagy elfoglalt, és nem csinálsz egyfolytában valamit, akkor rossz ember vagy.
Graeber nagyjából 20 százalékra teszi azoknak az arányát, akik felismerik, hogy értelmetlen, amit csinálnak. Ezek az emberek rendszerint nem szeretnek a munkájukról beszélni, vagy ha beszélnek is, rögtön leszögezik, hogy az nem túl érdekes. Úgy tűnik szégyellik magukat.
Ez pedig egy súlyos mentális problémához és irigységhez vezet. Azok, akik saját munkájukat feleslegesnek érzik, legyenek telemarketingesek vagy épp iratmegsemmisítők, könnyen irigykedhetnek azokra, akiknek lehetőségük van az alkotásra és a kiteljesedésre. Graebner szerint ez a rosszallás vezet oda, hogy a társadalom számára hasznos és értékteremtő munkákat fizetik meg legkevésbé.
Pedig iratot semmisíteni jó
Nyilván tarthatjuk feleslegesnek a munkánkat, lehetünk elkeseredettek emiatt, de ha rákényszerülünk, muszáj csinálnunk.
Én is huzigáltam már át parancsra békával egyik raktárhelyiségből a másikba több száz dobozt helyhiány miatt, csak azért, hogy másnap az összeset visszavigyem, ugyancsak helyhiány miatt.
Iratot semmisíteni a népi hiedelmekkel megegyezően tényleg marha jó móka, de azért nem órákon keresztül. Mivel azonban más tennivaló nem akadt, a gép mellé kellett letáboroznom,
az egyetlen ingerinjekciót pedig az adta, amikor a megtelt kukát ki kellett vinnem a nagy szemeteshez kiüríteni.
Nem fogok hazudni, ilyenkor én is tisztában voltam vele, hogy tök feleslegesen vagyok bent, és a rám sózott munkát bármelyik kollégám el tudná végezni, ha az egy órás cigiszünetét redukálná mondjuk 50 percre.
Graeber nem ad konkrét választ arra, hogyan lehetne megmenteni az emberek lelkét. Az EU-ban egy májusi felmérés szerint 12% körül mozog a munkanélküliség, elég gáz lenne, ha még a "kamu állások" sem lennének, és mással kéne pótolni őket. Egy alkalmazott pedig nyilván nem fog magától felmondani a főnöknél, amiért feleslegesnek tartja a munkáját.
Mindezek után minket már csak az érdekel, hogy vajon ti is kamu munkát végeztek-e.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.