Tavaly október óta ingyenes boxedzésre járhatnak az újpesti roma fiatalok a kerületi Cigány Közösségi Házba. Lassan fél éve edzenek együtt fiúk, lányok, romák és nem romák. A nemzetközi roma nap nyílt edzésén megnéztük, hogyan kesztyűznek a srácok, és azt, miért volna szükség országos szinten több ilyen programra.
A küzdősportok csak hongkongi filmekben szólnak a kocsmai verekedésekről és a leszámolásokról. Valójában önfegyelemre, saját korlátaink megismerésére és koncentrációra nevelnek. Amikor ismerőseimnek meséltem, hogy roma fiataloknak tartanak ingyen boxedzéseket Újpesten, szinte mindenkitől azt a reakciót hallottam, hogy „így majd szakszerűen pofozkodhatnak az utcán". Biztos az itteni kommentekben is feltűnik majd ez a vélemény, pedig ennél nagyobbat alig lehet tévedni.
A legnagyobb boxolóink közül sokan - Pap Lacitól Bedák Zsoltig - romák. Rájuk mindig is büszkék voltunk, amikor olimpiákon és világversenyeken szálltak ringbe nemzeti trikolorban. Újpesten ráadásul túlmegy a program a kesztyűzésen. A helyi Cigány Közösségi Házban ugyanis nemcsak ökölvívással járnak az edzések.
A box csak 40 százalékát teszi ki a foglalkozásoknak, mellette oktatás is folyik az intézményben. A gyerekek az iskolai tárgyakból kapnak felkészítést. Amolyan felzárkóztatás ez, amely a tudásukat gyarapítja. Ehhez párosul a box, ami egyáltalán nem az ütésekről szól. Se az erő, se a K.O. nem fontos, csak az, hogy a srácok rendszerességet, rendezettséget tanuljanak, lekössék az energiájukat, és a koncentráció felé tolják őket. Ami jól jön, ha nyugodtan, figyelmesen végig kell ülni másnap a tanórákat. A rendszeres mozgás miatt a monotóniát is jobban bírják, erre pedig (sajnos) nagy szükség van a magyar közoktatásban.
A tantervet és a programot Dr. Kovács László pedagógiai szakértő állította össze, hogy a versenysport mellett, vagy helyett a való életben legyen használható az itt szerzett tudás és az élmények. Az Újpesti Cigány Közösségi Házat életre hívó Molnár István Gábor nemzetiségi önkormányzati képviselő se érti, hogy miért gondolná bárki, hogy az itteni edzések a verekedésre mennének rá:
„Ez nem egy gladiátorképző.”
A hely sem csak a boxról szól, a művelődési házban foglalkoznak zenével és különböző kulturális programokkal is. Ez egy közösségi tér a helyi romáknak, és mindenkinek, aki ellátogat ide. Itt egyszerre fontos a kultúra, a helytörténet, a tradíciók, a sport és az összetartás. A boxedzések mindenki számára nyitottak. Egyaránt várnak fiúkat és lányokat, romákat és nem romákat.
Ez a Nemzetközi Roma Napon tartott nyílt edzésen is látszott. „Itt jut idő mindenkire, családiasabb” - mesélte Szűcs Balázs, egy fiatal fiú, aki már 8 éve bokszol. Korábban csak az UTE-ban edzett, mostanában ide is lejár. „Melinda és Gyuszi bácsi mindig foglalkozik velem” - magyarázta, miért szereti az Újpesti Cigány Közösségi Ház boxtermét. Balázs egyébként nem roma.
„Itt egy család vagyunk, nincs se vita, se csúnya beszéd”
- magyarázta az elvárásokról a nyílt edzésen Csóka Gyula a gyerekek trénere, korábbi magyar ökölvívó, többszörös magyar bajnok, világkupa második helyezett. Csóka szerint nagyon jó hatása van a mozgásnak: javultak a srácok iskolai eredményei, fegyelmezettebbek lettek. Ő maga is kiváló példa a gyerekeknek, mert profi boxolóként sem hagyta abba a tanulást: amikor felhagyott a versenyzéssel egy kis üzletet nyitott, ahol a mai napig dolgozik.
A másik mester, Pécsiné Lázár Melinda is dolgozik az edzés mellett, egy helyi javítóintézetben tanít. „Nekem a bugyim is lila, de nagyon fontos nekem ez a hely” - felelte, amikor arról kérdeztem, hogy itt jobb edzeni vagy az Újpestnél, ahova ő is járt. Szerinte a sport mindig családias dolog, de szereti az itteni közösséget. Nagyon fontosnak is tartja, ezért rendszeresen összejárnak a srácokkal az edzéseken kívül is, így szorosabb a kapcsolat.
A gyerekek is szeretnek lejárni, és hasznosnak tartják a programot. „Én hiperaktív vagyok, de a boxnak hála kezelhetőbb lettem” - magyarázta nekem az általános iskolás Váradi Áron; szigorúan az edzés után, mert aközben „nincsen duma”. Ő a nyitás óta mindig jön edzésre, ha tud. A szülei nem örültek, amikor a kesztyűzést választotta, szerették volna, ha focizik, de ő nem bánta meg. Sokat adott az életéhez a box, szerinte az iskolában is javult a teljesítménye:
„A boxból nagyon sokat tanulsz magadról: hogy meddig bírod, hogy mit tudsz. Ez nem annyira verekedés.”
Áron mellett sok más kisebb gyerek is lejár edzeni. Közöttük vannak igazán tehetségesek is az edzők szerint, belőlük később versenyző is lehet. Ezért merült fel, hogy egyesületté alakulnak. Ez Csóka Gyulának is az egyik álma, de utána sem akarnak változtatni a módszereken. Bárki lenézhet a jövőben is, kesztyűt és bandázst is tudnak adni annak, aki az utcáról beesik. Csak legyen nála tornacipő, nadrág és egy póló.
A tervek továbbmennek a mostani sportoláson. A kialakított boxtermet a jövőben kiadnák egy tánciskolának is, ezért lehet, hogy nem lesz ring az Újpesti Cigány Közösségi Házban, de ez a többség szerint nem is lenne baj, mert „ez így egy még fontosabb hely lehet.” Maximum kicsit kevesebb lesz a box, és több lesz majd a helytörténet, a tanulás, a sport, a zene és a művészet. A lényeg úgy is az, hogy a közösség erősödjön, ne a jobb horog.
Fotók: Szalay Krisztina
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.