Ennyit adnának politikusaink a világ rászorulóinak

• Menekültválság!
• Nemzetközi fejlesztés!!
• Globális kizsákmányolás!!!!

Ezek voltak a leggyakrabban használt szavak a HAND Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség által szervezett ötpári vitán, amit azért szerveztek, hogy a pártok kifejthessék mit gondolnak Magyarország szerepéről a globális fejlesztési célok elérésében. (Spoiler: a jobboldali pártok inkább itthon fejlesztenének, és nem külföldön, a baloldali pártok szerint a kettőt lehet egyszerre is.)

Balról jobbra: Mirkóczki Ádám (Jobbik), Harangozó Gábor (MSZP), Szél Bernadett (LMP), Manninger Jenő (Fidesz), Jávor Benedek (PM)

A vitának jót tett, hogy a civilek előre elküldték azt az öt kérdést, amiket a vitán feltettek, és egy háttértanulmányt is, így egyik politikus sem tudta megkerülni az olyan tényeket, hogy magyar cégek nem vesznek részt ázsiai és afrikai országok fejlesztésében, vagy hogy Magyarország évről évre egyre kevesebb pénzt költ nemzetközi segélyekre. Már ez kiemelte a vitát abból az aktuálpolitikai szardobálásból, amit a menekültválság általában kihoz a politikusokból (meg persze a szavazóikból is).

Oké, azért itt is voltak túlkapások, főleg a jobbikos Mirkóczki „irányított népvándorlás” Ádám és az MSZP-s Harangozó „egyedül Orbán miatt idegengyűlölőek a magyarok” Gábor részéről, de szerencsére ők is elengedték 20 perc után a közönséget teljesen hülyének néző, leegyszerűsítő politikai szólamokat és elkezdtek szakpolitikusként vitatkozni. A vitán a Jobbikon és az MSZP-n kívül részt vett az LMP képviseletében Szél Bernadett és a PM EP-képviselője Jávor Benedek is. Illetve a kormánypárt részéről ott volt még Manninger Jenő.

A vita témája leginkább a PM-es Jávor Benedeknek és az LMP-s Szél Bernadettnek kedvezett, zöldpárti képviselőkként nem volt idegen nekik a nemzetközi fejlesztéspolitika, láthatóan tisztában voltak a szeptember végi ENSZ közgyűlés fenntartható fejlődési céljaival és képesek voltak a globális gazdaság válságának látható jeleit (a már Európában lévő menekültek) összekapcsolni a nálunk még kevésbé érezhető folyamatokkal (amikor menekültek százezrei indulnak majd meg, nem csak azért, mert bombáznak a kertjükben, hanem azért is, mert nem lesz mit enniük). Ők ketten olyanok voltak, mintha igazából ugyanabból a pártból jöttek volna. (͡ ͡° ͜ つ ͡͡°)

Na, de kell-e nekünk segíteni a sok ezer kilométerre lévő szegényeken egyáltalán?

Nagyjából ez volt a fő töréspont a vitán. A jobboldali politikusok szerint nem feltétlenül, a többiek szerint pedig kötelességünk. Sőt, utóbbiak szerint, ha a fejlődő országokba több fejlesztési pénz megy és ott jól hasznosul, akkor azzal a nálunk kiütköző problémákat is csírájukban fojtjuk el.

A jobbikos Mirkóczki Ádám érvelése nagyjából az volt, hogy mivel a problémákat nem mi okoztuk, ezért nem a mi felelősségünk azok kezelése, illetve az, hogy először a magyar szegénységi mutatókat kell javítani és csak utána foglalkozni mások bajaival. „Nem szívtelenség, ha azt mondom, hogy segíteni is csak akkor tudnunk, ha mi is erősek vagyunk.” – mondta. Jávor Benedek és Szél Bernadett szerint ez egy hamis dilemma, a magyarországi egyenlőtlenségeket is csökkenteni kell, de Magyarországnak a globális politikai színtéren is következetesen azt az álláspontot kellene felvennie, hogy a fejlett országok több pénzzel járuljanak hozzá a szerencsétlenebb történelmi adottságokkal rendelkező országok fejlesztéséhez. "Elég gazdag az az ország, ami 2 milliárdot áldoz plakátkampányra.” - mondta Szél.

Harangozó Gábor ezt azzal egészítette ki, hogy a magyar gazdaságot is erősítené, ha becsatlakoznánk a fejlesztési projektekbe. „Ha magyarok dolgoznának Afrikában a helyi infrastrukturális fejlesztéseken, akkor azzal magyar munkahelyeket teremtünk és az ottaniak is jobban járnak, mivel kedvezőbb feltételekkel kötnénk velük szerződést, mint az őket előnytelen szerződésekkel kizsákmányoló nyugati cégek.” – mondta.

A nyugati kizsákmányolás egyébként a legszexibb fogalom volt, Harangozón kívül ezt használta Mirkóczki, Jávor és Szél is. Az LMP-s képviselő még ki is emelte, hogy „nem véletlenül használom a kizsákmányolás fogalmát, ezt a trükkös és okos szót”.

A fideszes Manninger Jenő volt az egyetlen, aki ez alól kivétel, ő inkább csak azt ismételgette unottan, hogy „Magyarország teljesíti a kötelességeit”, „Magyarország megértő másokkal, de a magyarok érdekeit nézi elsősorban”, stb. Nagyjából annyira volt érdekes és újszerű őt hallgatni, mint elolvasni egy Századvéges elemzést a Nemzeti Konzultáció eredményéről. Ráadásul a kényelmetlen kérdéseket, mint például, hogy miért van az, hogy Magyarország 2004 óta évről-évre kevesebbet költ globális fejlesztési célokra egyszerűen elengedte a füle mellett, nem reagált rájuk. Pedig a csökkenés valóban drasztikus, a 11 évvel ezelőtti 1,4 milliárdról 23 millió forintra csökkent ez az összeg, mondta a HAND Szövetség beszélgetést moderáló munkatársa.

A beszélgetés végén szóba került a szíriai politikai válság rövidtávú rendezése is, amitől ugye azt várnánk, hogy megszűnik a migránsáradat és hazamennek azok a tömegek, akik miatt most szétfeszül az uniós menekültrendszer.

Mirkóczki Ádámból itt tört fel a beszélgetés legjobbikosabb mondata, miszerint „ne legyen kétségünk afelől, hogy az Iszlám Államot az USA hozta létre.” Jávor Benedek nem teljesen tudta hová tenni ezt a kijelentést, szerinte éppen attól rendült meg Szíriában a korábbi hatalom, aminek a helyét most több militáns csoport is be akarja tölteni, hogy Amerika az Arab Tavasz eseményei után „kihátrált az olyan tetű közel-keleti diktatúrák mögül, mint a szíriai Aszad-rezsim”. Mirkóczki megköszönte a kiegészítést.

Végül abban egyetértettek a képviselők, hogy nekik is jó kiszakadni az aktuálpolitikai meccsekből és globális kontextusban értelmezni a világ történéseit, és örülnek, hogy a menekültválság beemelt a közvéleménybe egy csomó olyan globális problémát, amiről ritkán esik szó. De, hogy Magyarország komolyabban fel fog-e lépni a globális egyenlőtlenségek csökkentéséért, és ha igen, akkor mikor, az még kérdéses.

Fotók: Molnár Zsolt / Hello90