- 20 éve van Budapest Pride Budapesten, amin egyre többen vonulnak fel minden évben.
- Nem csak a többezres felvonulás jelenti a Pride-ot, egy 10 napos kulturális fesztivál is kapcsolódik hozzá.
- Most szombaton fél4-től indul az idei menet.
- A Pride szervezői mindezt önkéntesen, szabadidejükben és lelkesedésből hozzák össze minden évben.
- Találkoztunk velük, lefotóztuk őket és megkérdeztük, hogy miért csinálják.
- 11 ember, 11 sztori.
"Gyermekkoromban sokszor éreztem azt, hogy nem tudok olyan lenni, mint egy „igazi” (??) kislány. Nem akarok szoknyát hordani, masnikat a hajamba, babázni, nyugton maradni. Noha a családom nagyon támogató, azt éreztem, hogy mégsem tudok megfelelni valaminek, aminek azért illene. Aztán egyetemi tanulmányaim során találkoztam a feminizmussal. Ez nagyon felszabadító érzés volt! Elkezdtem megkérdőjelezni a hagyományos nemi szerepeket és a kötelezően előírt normákat, ráébredtem a privilégiumaimra is. A szégyent és a bűntudatot felváltotta a felháborodás és a tenni vágyás érzése.
Leszbikus nőként aztán azt is megtapasztaltam, hogy kiállásommal hatni tudok a közvetlen környezetem gondolkodására. Azzal, hogy előbújtam és ez témává vált, az emberek elkezdtek megváltozni körülöttem: elfogadóbbak és kevésbé előítéletesek lettek. Ez a mai napig rengeteg erőt ad. Aztán arra gondoltam, hogy másokkal összefogva még több mindent és még több embert el lehetne érni. Ezért csatlakoztam a Budapest Pride csapatához. Büszke vagyok arra, hogy azért dolgozhatok, hogy a többségi társadalom nézetei változzanak és hogy LMBTQ emberek az ország minden pontján felszabadultan, önazonosan és félelem nélkül éljenek. A Pride csapat pedig emellett egy szuperbiztonságos tér: egy nagyszerű közösség és óriási lehetőség a személyes fejlődésre is."
Domi
pszichológus, tanár
"Elég későn coming outoltam, 20-21 éves koromban és utána elég gyorsan eljutottam oda, hogy Pride-ot szeretnék szervezni. Tavaly március óta vagyok tagja a csapatnak. Nagyon sokat olvastam és sok minden történt az életemben, ami arra irányított, hogy aktivista legyek, és ez nagyon fontos része az életemnek azóta is. Rengeteget segít abban, hogy önazonosan tudjak élni.
Sajnálom, hogy a mainstream média nem azt az oldalát mutatja meg a Pride-nak, amit én belülről érzek, és amit szeretnék megmutatni. Nagyon sokszor rámennek a látványos eseményekre, csak a felvonulást mutatják meg, pedig rengeteg eseményt, filmfesztivált, workshopot szervezünk a közösség tagjainak. Én, ha korábban tudtam volna, hogy vannak ilyenek, akkor nagyon szívesen elmentem volna ezekre a közösségi eseményekre. Valószínűleg meggyorsította volna a coming out folyamatomat."
Dániel
tolmács, fordító
"Heteró vagyok. Emellett pesti, iskolázott, támogató családból jövök, és még sorolhatnám, miért vagyok abban a kivételezett helyzetben, hogy a szabadidőmet emberi jogi aktivizmusra fordíthatom. Rengeteg apró momentum vezetett oda, hogy épp az LMBTQ mozgalmat szerettem volna támogatni. Barátok, tanárok, idolok és családtagok. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ebben az aktivizmusban sose az én hangom legyen a leghangosabb. Arra kell figyelnem, hogy LMBTQ emberek miként éreznek engem támogatónak.
Egy olyan országban, ahol az emberek jelentős része sose kérdőjelezi meg a felülről diktált normákat, láttatni kell egy tömeget, akik azt mondják, "ácsi, nekem te ne mondd meg, mitől érezzem jól magam, hogyan keressem a saját boldogságomat".
És persze azt gondolom, ebből a szempontból mindannyian érintettek vagyunk, de nem akarom elvenni az LMBTQ fókuszt se az eseményről. Amíg LMBTQ embereket másodrendű állampolgárként kezel az állam, a társadalom, addig ordítani kell a dühtől. Mindannyiunknak."
Margit
angol tanár egy nyelviskolában
"2008 óta szervezem a Pride-ot. A 2007-es felvonulás miatt csatlakoztam, amit először támadtak meg ellentüntetők: menetbiztosító önkéntesként közvetlen közelről éreztem a számomra megmagyarázhatatlan haragot. Nem készültünk rá, egészen szürreális élmény volt. Mentünk a Nagykörúton, mellettünk egészen közel jöttek az ellentüntetők és közvetlen közelről üvöltöttek és dobáltak ránk dolgokat. Annyira felháborított, ami történt, hogy azt éreztem: jövőre is mindenképp vonulni fogok, és hogy kell tennem valamit a közösségért.
A Pride-ra mindig szükség van és mindig szükség is lesz, mert nagyon utópisztikusnak tűnik az a világ, ahol az LMBTQ embereket nem éri semmilyen hátrányos megkülönböztetés. Az utcán megszólják az azonos nemű párokat, ha kézen fogva járnak, megtámadnak embereket, és a mindennapokban számos további megkülönböztetés éri az LMBTQ embereket. Egyrészt ezért fontos a Pride; másrészt azért, mert az ott megtapasztalt közösségi érzés hatalmas erőt ad az embernek."
Péter
recenzens, történész
"Azért csatlakoztam a Budapest Pridehoz, mert nagyon fontosak azok a szervezetek, akik láthatóvá teszik az úgynevezett „kisebbségeket” és azt, hogy őket hogyan nyomják el. A magyarok hajlamosak homokba dugni a fejüket és örülni, hogy nem őket basztatják.
A Budapest Pride Fesztivál azért fontos nekem személyesen, mert LMBTQ emberként nagyon jó érzés a barátaimmal, a tesómmal, az anyukámmal közösen önfeledten végigvonulni a városon és szeretném, ha ebben az érzésben minél többen osztozhatnánk.
Ilyenkor kénytelenek az emberek szembenézni azzal, hogy vannak csoportok, akik egyébként részei a társadalomnak. És egyébként tök random, hogy kik az elnyomott vagy üldözött csoportok, én azt vallom, hogy mindenki az valamiért. Vagy azért, mert nő vagy, vagy a nemi identitásod, szexuális orientációd miatt, vagy azért, mert valamilyen betegséggel élsz, vagy mert vidéki vagy, vagy mert biciklista vagy... Nekem nagyon sok identitás szeletem van, ebből az egyik a szexuális orientációm. Csak nyilván ez utóbbi nagyobb szerepet kap az életemben, mert a magánéletem legfontosabb része."
Petra
szövegíró
"Kilencedik éve szervezem a Pride-ot. Ez egy folyamatos terápiás munka, személyesen is és közösségileg is, együtt fejlődöm a Pride-dal.
Látok fejlődést az LMBTQ mozgalomban az elmúlt kilenc évben. Sokkal láthatóbbak vagyunk, ami egyre inkább a közbeszéd részévé teszi a közösséggel kapcsolatos ügyeket, és ez így van jól. Ezzel együtt tudatosodik a társadalom és tudatosodnak az LMBTQ emberek, egyre többen bújnak elő, egyre korábbi életszakaszaikban. Már nem csak az aktivista réteg érzi magáénak az ügyet, mint akár 9-10 éve, hanem már elég nagy bázisunk van és ez nagyon jó."
Szilvi
amerikanisztikus, webfejlesztő, dj
"A Pride hatalmas láthatóságot ad a közösségnek. Van olyan vélemény, hogy ez provokáció. És van olyan vélemény, mint az enyém, hogy a provokációt nagyon nehéz definiálni, mert nagyon szubjektív. Sok mindent gondolnak az emberek provokatívnak, csak azért, mert akkor találkoznak vele először vagy azért, mert nem értenek egyet a céllal.
Mi az egyenlő jogokat ünnepeljük és követeljük a Pride-dal. A cél, hogy egész évben mindenféle kötöttségek nélkül azok lehessünk, akik vagyunk. Most bedarál minket a szürke hétköznap, a félelem és a bújkálás, ami a másik 364 napot jellemezheti.
Én azt tekintem normának, ha az ember szabadon szerethet. Beleszerethetek egy férfiba és vele teljes mértékben át tudom élni a szerelmet. Ne kelljen rettegnem az utcán, ha megfogom a kezét vagy megcsókolom. Vagy csak attól, hogy megérintem. De ezt most nem lehet. A többségi társadalomnak az a norma, hogy ezt ne is csináljam. Ez végtelenül felháborít!"
Zsolt
költséghatékonysági projektmenedzser
"Ez a negyedik "Pride-om", amiben szervezőként veszek részt. A Pride egy állásfoglalás. Állásfoglalás érintett LMBTQ emberként és heteró/cisznemű támogatóként is.
Azt gondolom, hogy nagyon nagy szerepe van a hazai LMBTQ mozgalomban azáltal, hogy a közösség egyik legláthatóbb eseménye, képes meghatározni, miként kerül a téma a közbeszédbe. Látom a sok elsőprájdozót, akik láthatóan életükben először élik meg, hogy egy közösséghez tartoznak, ami fantasztikus érzés. Kicsit tágabban pedig azt gondolom, hogy iszonyú fontos most kiállni minden elnyomott társadalmi csoport mellett, dolgozni az elfogadásért és azért, hogy Magyarország egy befogadó/elfogadó társadalom legyen."
Dávid
jogász, kriminológus, egyetemi oktató
"Eltöltöttem néhány évet külföldön töltöttem, Berlinben és Angliában éltem, és iszonyú felszabadító volt teljesen természetesen, nyíltan leszbikusnak lenni. Ezt összevetve a korábbi, magyarországi tapasztalataimmal óriási nagy szakadékot éreztem. Szerettem volna tenni valamit azért, hogy ez megváltozzon. Azt akartam, hogy otthon érezhessem magam itt is. Ehhez az kellett, hogy természetesen önmagam lehessek, és azt lássam, hogy a körülöttem élőknek is megvan ugyanez a lehetősége.
Három éve vagyok Pride szervező, és egyrészt klassz érzés látni a pozitív változást, az LMBTQ közösségek megerősödését, az ismerőseimet, ahogy egyre többen coming outolnak a családjuknak, a barátaiknak, a munkatársaiknak, másrészt elkeserítő nap mint nap szembesülni az ellenkezőjével, a szélsőjobboldali eszmék konstans jelenlétével és megerősödésével, nem csak a határainkon belül, hanem egész Európában. Szóval inkább szűk körben látom a fejlődést, máshol inkább a visszalépéseket, és olyan, mintha ez a két irány egyre távolodna egymástól."
Zsuzsa
közgazdász
"4-5 éve szervezem a Pride-ot. Ez egy nagyon jó eszköz arra, hogy láthatóságot nyújtson az LMBTQ embereknek. Ez azért fontos, mert vannak olyan dolgok, amiket ha nem látunk, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nincsenek. És akkor nem is kell rágondolni, hogy valakinek rosszabb és így kényelmesen el lehet élni. De ha megmutatjuk, hogy itt vagyunk, akkor valószínűleg mások is szembesülnek azzal, hogy vannak jogi problémák és egyéb társadalmi kérdések, amikkel még meg kell küzdenünk, illetve amik nincsenek rendben.
Minden egészen addig számít provokációnak, amíg el nem fogadják. Nem csak a Pride-dal van ez így, hanem a régebbi hagyományokkal rendelkező fekete polgárjogi mozgalommal és a nőjogi mozgalommal is. Csak sajnos nálunk valahogy ez döcögősebben megy."
Gabi
matematikus
Szerettem volna egy támogató közösséget és kiállni magamért ugyanúgy, mint másokért, ezért lettem Pride szervező. Nagyon sokat jelent számomra, hogy a részese lehetek ennek az egésznek, hogy én is tehetek valamit egy színesebb és elfogadóbb társadalomért. Nagyon hálás vagyok a szervezőtársaimnak és annak a rengeteg embernek, aki segít nekünk a fesztivál lebonyolításában, hiszen annak ellenére, hogy nagyon sok időt vesz el, és mind önkéntes munkát végzünk a fizetett állásunk mellett, még mindig rendületlenül itt vagyunk, és dolgozunk azért, amit fontosnak tartunk.
Azért fontos, hogy nagyon sokan kijöjjünk, hogy erőt tudjunk mutatni. Hogy látszódjon, milyen sok ember van, akiket érint az ügy, akár közvetlenül, akár közvetve, hogy látszódjon mekkora tömeg áll ki az LMBTQ jogok mellett.
Cintia
civil szervezeti munkatárs
***
Fotók: Müller András
Szöveg: Kóbor Andrea
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.