Ha Magyarországra jössz, csoda, ha túléled

• A kormány a bevándorlásellenes kampányában teljesen összemossa a menekülteket a bevándorlókkal.
• Sokan jönnek, kevesen maradnak, jellemzően tranzitország vagyunk.
• Bárhonnan is indul egy migráns, Magyarországig hosszú és veszélyes az út.
• A kormány legújabb terve szerint még egy 4 méter magas kerítés is nehezíti majd a délről érkezők útját a szerb határon.
• Térképeken ábrázoltuk, hogy kik és honnan érkeznek Magyarországra.
  

A kormány nemzeti konzultációt hirdetett a bevándorlásról és a terrorizmusról. Ezzel és a retorikájukkal egybemosnak két fogalmat - a bevándorlást és a menekültséget -, amelyek egymástól több pontban eltérnek. Az előbbi egy szándékos tett: valaki egy, a születési helyétől eltérő országba költözik, hogy ott aztán dolgozzon vagy letelepedjen. A menekültek esetében viszont olyan személyekről beszélünk, akiket valamilyen módon üldöznek hazájukban vagy megalapozottan félnek az üldözöttségtől, ami miatt nem önszántukból, de távozniuk kell, mert ha ezt nem teszik meg, akkor börtön vagy halál várhat rájuk.

A menekültek státuszát az ENSZ 1951-es egyezménye rendezi, amelyet az Egyesült Nemzetek szinte valamennyi tagállama, köztük Magyarország is ratifikálta (mi 1989-ben). Ebben minden ország vállalja, hogy segít azokon az embereken, akiket otthonukban bármilyen üldöztetés ér. A közép-európai térség a 2004-es EU-, majd a 2007-es schengeni csatlakozás után jelentősen felértékelődött menekültügyi szempontból. Ennek oka egyrészről földrajzi elhelyezkedésünk: a ‘90-es évek elején a délszláv háborúkat a szomszédból figyeltük, emellett Irak, Szíria és Afganisztán felől nézve mi vagyunk az első nyugati ország.

El szoktuk felejteni, hogy Magyarország mind a 2001-ben indult afganisztáni NATO-hadműveletekben, mind a 2004-es iraki megszállásban részt vett, igaz, kis mértékben, emellett a délszláv háborút lezáró NATO-beavatkozásban is szerepet vállalt. Miért is fontos ez? Mert a Magyarországra érkező migránsok többsége a Közel-Keletről és Koszovó területéről jön. Némi felelősségünk tehát van ezek felé az emberek felé.

Az ezekből a térségekből érkező menekültek útvonalait, megpróbáltatásait és történeteiket térképeken ábrázoltuk, hogy látható legyen, miért lettünk átjáróház és miért nem kell félnünk a bevándorlástól.

 Irak-Szíria - Menekülés a háború elől

Afran tavaly augusztusban menekült el az északi-szíriai Kobane városából a húgával. Egy közösségi oldalon vettük fel a kapcsolatot, mert bár jártak Magyarországon, néhány nap után folytatták az útjukat Belgiumban élő rokonaikhoz. Afran azt mondja, hogy az ő története tipikus, Budapesten az utcán is hallhatnék hasonlót. 

„A házunk egyik fala lerobbant. Néha belőttek a résen, hogy vannak-e bent katonák. Eldöntöttem, hogy megyek a húgommal, mert ez életveszély volt”

- ők egy másik szobában kuporodtak össze hatan a szüleivel, a két nagyanyjával és a húgával. Kobanéban folyamatosak voltak a harcok még a külvárosban is. Amikor elindultak, a családja nem tartotta vissza őket, sőt amit tudtak, pénzzé tettek, hogy elmenekülhessenek. 

Kattints a szövegdobozok alján a nyilakra, hogy tovább ugorjon a térkép a következő állomásra!

„Messziről néztem a határt, hogy van-e valami rés, amin átmászhatunk. Volt egy robbanás, utána maradt egy lyuk. Amikor átmentünk rajta, láttuk, hogy ott van egy leszakadt láb, cipőstül”

- meséli a fiú. A határt nem sokkal azután nyitották meg a törökök a menekültek előtt, hogy ők eljöttek, de nem bánja, hogy nem várták meg. Nem biztos, hogy megélték volna, ha meg igen, egy török menenekülttáborban ragadnak. „Ajánlottak csempészeket, hogy velük menjünk, de féltem, hogy megerőszakolják a húgomat. Egy halászhajó felvett minket, és kiraktak egy görög szigethez közel, ahonnan beúszhattunk. Erre ment el majdnem az összes pénzünk, vagy 300 dollár” - folytatja. Az úszás miatt a csomagjuk egy részét maguk mögött hagyták. Görögországban nem álltak meg, még Szíriában kaptak egy címet, hogy hol keressenek segítséget. Ott segítettek nekik idénymunkát vállalni, a befolyt pénzből, az ősz beköszöntével Macedónia felé indultak. A hátizsákjára rajzolt térképpel próbáltak tájékozódni.

„A macedón határon egyszerű volt átjutni, Szerbiában volt nehéz. Az utakra azt mondták, hogy ott elkaphatnak, ezért a síneket követtük. Nem tudom, hány napig gyalogoltunk, de már október vége volt, mire elértük a magyar határt”

- mondja Afran. Az út egy részét, hogy a cipőjük megmaradjon a hidegebb időre, mezítláb tették meg. „Magyarországon szinte azonnal elkaptak minket, de segítőkészek voltak velünk. Segítettek a kérelmekkel is. Az eljárást nem vártuk meg, amint lehetett, leléptünk. Pesten volt egy címünk, itt kilencen voltunk egy kis szobában. Idekaptunk pénzt a rokonainktól, hogy tudjunk vonatozni” - fejezi be a történetet. Jelenleg Belgiumban próbálkoznak a letelepedéssel.

Afganisztán - A felnőtté válás útja

Ibrahimmal Budapesten találkoztam, egy barátom mesélt róla, aki Gyulától nem messze vette fel a stoppoló, tizenhét éves fiút. „Semmiképpen sem maradnék itt, nagyon nehéz a nyelvetek” - magyarázza mosolyogva Ibrahim, aki alig egy hónapja érkezett Magyarországra, pedig több mint fél éve indult el a szülőfalujából. „Félelmetes egy út, ne csináld végig!” - kezd bele a mesélésbe.

„Törökországon és Iránon át utaztam, borzalmas volt. Az elején meg lehetett fagyni, én meg alig hoztam ruhát, mert azzal nehéz a hegyek között mászni, én meg nem tudtam, hogy lesz-e fuvarom. Senkit sem ismertem” - magyarázza. Mielőtt eljött, az ő családja is minden eladott, amit csak tudott, főként a külföldi katonák vásároltak tőlük, ami jól jött, mert dollárra volt szüksége. A török-iráni határon találkozott pár csempésszel, akik a perzsa országot sújtó embargót használják ki. Felvették és Vanban elvitték egy emberkereskedőhöz. Ő először 1000 dollárt (240 ezer forintot) kért Görögországig, végül ötszázért (120 ezer forintért) vitte el.

„Semmim sem maradt úgyhogy gyümölcsöket loptam és kukáztam. Nem vagyok rá büszke, de próbáld ki egyszer pénz nélkül!” 

Szerencséjére talált magának munkát, az embercsempész pedig továbbirányította egy másikhoz, aki 500 eurót kért, ennyije nem volt, inkább gyalog próbálkozott. Bulgária felé egyszer elkapták a határon, de nem vették őrizetbe, mondták, hogy menjen vissza Görögországba. „Újrapróbálkoztam pár nappal később, aztán két napig meg sem álltam, úgy féltem, hogy elfognak” - itt nem kapott munkát, maradt a gyümölcslopás, spórolt. „A románok nagyon rendesek voltak, pedig azt sem tudtam, hol vagyok. Felvettek, ha stoppoltam, szóval jófejek voltak” - a magyar határon nem figyeltek fel rá, nem is tudja, hogy mikor ért át Magyarországra. Gyulán azt hitte, hogy még át kell úsznia a Fehér-Körösön, pedig csak a város egyik feléből ment át így a másikba. A stopkor mondták el neki, hogy ez már nem Románia, de felhozták Pestig. Itt keresett afgánokat.

Egy helyen kapott szállást és feketén dolgozhatott egy piacon. Pár nappal azután, hogy beszéltünk Németországból írt egy e-mailt, hogy megérkezett, egy plébánián fogadták be.

Koszovó - Hátrahagyni a nyomort

Amikor koszovói menekültek után kutattam, egy rendőr ismerősöm javasolta, hogy a Keleti Pályaudvarban keresgéljek. A bécsi vonatnál szólítottam le Mehmetet. A nevet ő választotta magának, mondta, hogy az igazi nem tartozik rám, mert lehetek én is „rendőr.”

Tört angolsággal mesélte el, hogy Koszovóban a gimnáziumot sem fejezte be, amilyen munkát talált, elvállalta, de télen már sehogyan sem tudott megélni. Tavasszal döntött úgy, hogy jön, de a vonatjegyre is spórolnia kellett. „Belgrádig buszoztam, onnan Szabadkára vonattal mentem. Telefonáltam az utolsó pénzemből rokonaimnak, hogy megyek hozzájuk, jöjjenek elém. Mondták, hogy Mosonmagyaróváron felszednek, addig jussak el” - meséli. Nem kapták el a határon, a kalauzt úgy verte át Magyarországon, hogy úgy tett, mintha aludna, a jegyét meg kirakta maga mellé. Azt mondták neki, ha rájönnek, hogy külföldi, ráhívják a rendőröket.

Mikor beszéltünk, pénzt kért, hogy telefonálhasson a rokonainak, most indul a vonat. A terv szerint eléjönnek és elviszik Grazba, aztán ott majd talál valamit. 

Disclaimer: A szövegben megszólaló menekültek és bevándorlók bár már nincsenek az országban - Ausztriába, Németországba és Belgiumba mentek tovább - kérésükre fénykép nélkül és megváltoztatott néven szerepelnek. 

Címlapkép: Freedom House / Flickr
Források: Frontex, Daily Mail, EMN, Red Cross, Human Rights Watch, IRMA, DW, UNHCR, World Bank, Magyar Helsinki Bizottság