Ha létezik olyan, hogy atomcuki és hiperlaza pont egy csattanós pofonnyi keménységgel, akkor az Karen Marie Ørsted, a.k.a MØ. Egy huszonöt éves dán lány, aki a hip-hop, a punk és a pop határain szökdécsel irtózatosan faragatlanul és habkönnyűen. Május elsején pont az A38-on, úgyhogy beszélgettünk vele főleg zenéről, de egy csomó hülyeségről is igazából.
A Hello90-nel belépőt is nyerhetsz a bulira, a részletek napokon belül jönnek itt, de addig is ismerkedjetek meg!
Mit hallgatsz Mostanában?
SOHN új albumát.
Ha elmehetnél egy olyan zenész koncertjére, aki már nem él, akkor ki lenne az?
Az én emberem Billie Holiday. Imádom a zenéjét, az életrajzát is elolvastam - az elsőt valaha életemben. Óriási hatással volt rám.
Ha már itt tartunk - melyik volt életed legjobb koncertje?
Csakis a 2005-ös Sonic Youth jöhet szóba. Ez volt az első alkalom, hogy kimentem a Roskildére, ami a legnagyobb dán fesztivál. Olyan 16 éves lehettem, és az univerzum legnagyobb Sonic Youth rajongója. De még egy csomó HATALMAS punk buliban megfordultam annak idején a városban, ahol felnőttem.
Sonic Youth rajongóként biztosan csináltál punk zenekart is.
Bizony, a MOR nevű electro-punk bandában játszottam!
Hogyan ragadt rád a hip-hop/trap vonal? Voltak súlyos gettóbulik a környékeden?
:D, néhány volt! De talán nem hívnám őket súlyos gettóbulinak, bárcsak... Egyébként J Dilla, MF Doom és persze a Wu-Tang vittek bele a játékba.
Milyen volt Diploval dolgozni?
Katartikus élmény volt! El sem mertem hinni, hogy vele fogok csinálni valamit közösen, még mindig teljesen le vagyok nyűgözve. Elképesztő, hogy mennyi energiát tesz abba, amit csinál, ő tényleg elkötelezi magát a munkája mellett, és imádom ezért! Arról nem is beszélve, hogy mekkora hatással volt a modern zenére.
Teljesen elégedett vagy az albummal?
Azzal ami lett belőle, igen. Természetesen az ember mindig szeretne még jobbat csinálni, egyszerűen így működik az agyunk, amiért nagyon hálás vagyok. Szóval igen, a No Mithologies to Follow-val, mint MØ debütálásával és az első albummal 100%-ig elégedett vagyok, mert ugyanennyi őszinteséggel csináltam.
Mennyi beleszólásod van a videómegjelenéseidbe?
Elég sok, mindig teljesen belevonnak ezekbe a munkafolyamatokba is. A fekete-fehér trash videókat az egyik barátommal szoktam csinálni. A hivatalos klipekhez rendezőket szoktunk felkérni, akikkel van lehetőségem átbeszélni az egészet - hangzást, megjelenést, satöbbi.
Hol szeretsz jobban zenélni, szabadtéren vagy klubban?
Mindkettő ugyanúgy, de másért jó. A szabadtéri bulik hangulata varázslatos, tele egy csomó energiával, nyárral és jó kedvvel. A klubokban pedig pont a sötét, intenzív atmoszférát szeretem, plusz közelebb is kerülök a közönséghez, ami nekem nagyon fontos.
Mondják, hogy a techno az új metál. Szerinted?
Nem tudom, nem merném kijelenteni, de TÉNYLEG nagyon sok hasonlóság van a két műfaj között. Vicces, hogy ezt írod, épp egy hete gondolkoztam pont ezen.
Az internet óta szerintem teljesen feloldódtak a határok a mainstream és az underground között, mit gondolsz erről?
Őőő, lehet félreértem a kérdést, de szerintem még mindig beszélhetünk mainstreamről és undergroundról. Az viszont igaz, hogy mára az internet az úr, és mindenki nagy szerencséjére a blogok, szóval az emberek döntik el, hogy mi a menő és mi nem. Viszont a rádiónak is nagy még a hatalma, szóval vannak még határok.
Gyereknek tartod még magad? Hol van a határ? Mi a legnehezebb a felcseperedésben?
Nem tudom, mi lehet a határ, de mindenki egy kicsit gyerek marad valamennyire. Legalábbis a modern nyugati világban mindenképp, de igazából mindenhol. A legnehezebb azt elfogadni, hogy egyszer meg fogsz halni, és minden nappal közelebb kerülsz ehhez. Sötéten hangzik vagy sem, ez a helyzet, és igazából jól is van így. Csak kemény. Ha van egy álmod, mindent bele kell adni, mert nem lesz második lehetőséged megvalósítani azt.
Mi akartál lenni hat évesen? Büszke lenne rád az akkori önmagad?
Hat évesen még űrhajós akartam lenni. Hét voltam, amikor a Spice Girls hatására előadóművész akartam lenni, úgyhogy odaültem a szüleim zongorájához, és elkezdtem pötyögni rajta. Ha elmondanád az akkori önmagamnak, hogy rádiós díjat fog kapni Sporty Spice-tól (Mel C), biztosan szívrohamot kapna.
Melyik oldalán nyitod ki a banánt?
Amelyik végén nincsen bütyök, mert a szobatársam szerint a majmok is így csinálják. Ők pedig már csak igazán tudhatják, hogyan kell kinyitni egy banánt, nemde?
Amikor nekiállsz levágni a körmeidet, melyik oldalon kezded? Állítólag a hedonisták a ballal kezdik. Legalábbis Lars von Trier (dán filmrendező) a Nimfomániásban ezt állítja. Szereted a filmjeit?
A jobb lábammal kezdem, bal oldalról. IGEN, hatalmas Lars Von Trier rajongó vagyok. A Nimfomániást mondjuk még nem láttam, de a kedvencem a Melankólia - mindenképpen nézd meg, ha még nem láttad!
Ki a legnagyobb dán művész ma/valaha?
Hú, szerintem Jesper Christensen. Nagyon jól játssza a gonoszt.
Ha lenne lehetőséged választani, hogy Bill Murray-vel vagy George Clooney-val iszol meg egy sört, kivel tennéd?
Bill Murray-t mondanám, ő a viccesebb kettejük közül, nemde? De nem vagyok benne biztos. George Clooney vicces? Azért ő is, nem?
Miért a pacman?
Az nem pacman, hanem Pussy Riot ;-)
Szóval te lennél a dán Pussy Riot, ha a kormányfőtök olyan gyökér lenne, mint Putin?
Igen, gondolom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.