Azt a tényt, hogy arányaiban sokkal kevesebb nő van akadémiai pályán, mint ahányan doktori fokozatot szereznek, általában annak tulajdonítják, hogy a felvételükről döntők szexisták, és két hasonló képzettséggel rendelkező jelentkezőnél inkább a férfi jelöltet választják  a nő ellenében egy álláshirdetésnél. Egy új amerikai kutatás szerint azonban ez  meg sem közelíti az igazságot. 

Forrás: Wikipedia

Wendy M. Williams és Stephen J. Ceci, a Cornell Egyetem kutatói meglepő felfedezést tettek legújabb kutatásukban, melyben azt vizsgálták, szexisták-e az adjunktusi címre jelentkező akadémikusokat a felvételi folyamat során elbíráló egyetemi oktatók. Azt találták ugyanis, hogy nem.

Illetve de. Viszont nem a férfiakat részesítik előnyben, hanem a nőket, 2:1 arányban. 

Mivaaan?

Williams és Ceci kutatásukban 371 egyetem 873 oktatóját vizsgálták négy tudományterületen (biológia, pszichológia, mérnöki, közgazdaságtan). Fő kísérletükben több mint 300 professzornak küldtek kitalált férfi és női jelöltekről egy összefoglaló leírást, amit egy állítólagos felvételi bizottság készített. Ehhez csatoltak még többek közt részleteket "ajánlólevelekből" és a "bizottság" elnökének megjegyzéseit. A nemet csak a "he" és a "she" névmásokkal jelezték.

Minden oktató három jelöltről kapott leírást: egy-egy kiemelkedően jól teljesítő nőről és férfiról, akik azonos életstílusúak (például házas, két gyerekkel vagy elvált, gyerek nélkül) és hasonló akadémiai háttérrel rendelkeznek, és egy harmadik, kevésbé kiemelkedő férfi jelöltről. Ezek közül kellett aztán a vizsgált egyetemi tanároknak választani.

Eredmények

A kutatók azt találták, hogy mind a férfi, mind a női professzorok 2:1 arányban alkalmasabbnak találták a női jelöltet az azonos képesítéssel és családi háttérrel rendelkező férfi jelöltnél. Az eredmény egyaránt megfigyelhető volt a matekos mérnöki tudományoknál és közgazdaságtannál, és a nem-matekos biológiánál és pszichológiánál is. Egyedül a férfi közgazdászok voltak azok, akik sem a nők, sem a férfiak felé nem mutattak részrehajlást.

Forrás: Proceedings of the National Academy of Sciences

A másik négy kísérlet is hasonlóan meglepő eredményekhez vezetett. Nemcsak, hogy a nők előnyben részesítették a házas férfiakkal szemben az elvált nőket, de a férfiak 2:1 arányban részesítették előnyben azokat a nőket, akik egyéves szülőszabadságon voltak posztgraduális képzésük során, azokkal szemben, akik nem voltak ilyenen. Emellett mind a nők, mind a férfiak előnyben részesítették az egyedülálló, gyermektelen nőket a hagyományos apákkal szemben.

Végre, megszűnt a szexizmus az egyetemeken

Mondta senki. A kutatás eredményei azt tűnnek bizonyítani, hogy az amerikai egyetemek szexizmus-ellenes légköre sikeresen beivódott a területen dolgozók tudatába, és már nem diszkriminálják a nőket a döntéshozók nemi alapon az akadémiai állásokra való felvételi folyamat során. Sőt, ennek az ellenkezője történik.

Ettől függetlenül azonban a tény megmarad: manapság már a PhD fokozatot megszerzők több mint fele nő, míg az adjunktusok továbbra is kevesebb mint harmada az. Az informatika és mérnök területeken a számok még ennél is rosszabbak: 2013-ban a mérnökadjunktusok pusztán 23 százaléka volt nő. 

Williams és Ceci szerint az egyik probléma az lehet, hogy a nők nem is jelentkeznek (főleg matekközpontú tudományterületeken) akadémiai állásokra az egyetemek felvételi folyamatairól alkotott elképzeléseik miatt. Ez pedig egy ördögi körhöz vezet, ahol azért nem jelentkeznek, mert úgy gondolják, hogy az akadémiai közeg "barátságtalan férfi bástya", és azért gondolják ezt, mert nem jelentkeznek és így az is.

Ez azonban csak egyetlen tényező a millió plusz egy másikból, ami befolyásolja a nők pályaválasztását, és amely eltérítheti őket az akadémiai karriertől, akár az állás megszerzése után is. Ilyenek például az általános iskolában és gimnáziumban a lányok "női szakok" (például tanárképzés, pszichológia vagy a nyelvek) felé terelése tudatosan vagy tudattalanul, vagy az egyetemek tanszékein lévő szexista, ellenséges légkör, a gyermeknevelés ellehetetlenítéséről nem is beszélve.

Az örömujjongás tehát elég elhamarkodott, az pedig végképp kérdéses, hogy milyen eredményekre jutna egy hasonló kutatás Magyarországon.