Ezzel a 9 fesztiválozóval biztos fogsz találkozni a Szigeten

Fesztiválozni jó. Vagy legalábbis sokan ezt mondják. Mi is jártunk néhányon, még írtunk is róluk: kisebbekről és nagyobbakról, a valahol a kettő között elhelyezkedő Bánkitóról többször is. Ezeken a helyeken találkoztunk egy csomó fura fazonnal, persze mások számára meg lehet, mi voltunk furák. Biztos ami biztos, minden furát összegyűjtöttünk alább.

Az első fesztiválozó

Az első fesztiválozó kiszámíthatatlan, mert nem tudjuk, milyen prekoncepcióval érkezett a fesztiválra. Hozhat túl sok, de túl kevés ruhát is, gondolhatja azt naivan, hogy mindig van WC-papír a toitoi-ban, de éppen úgy azt is, hogy még száz guriga sem lesz elég a négy napra. Akarhat zuhanyozni minden nap kétszer, de az is lehet, hogy undorodik a sáros papucsnyomok övezte fürdőtől. Mindenféle védőfelszerelést hozhat a rovarok ellen, de nem kizárt az sem, hogy nem tudja, hogy léteznek rovarok.

A rutinos öreg

Az előző ellentéte. A rutinos öregnek már nem is látszik az alkarja a rengeteg megkopott karszalagtól. (egyébként azt tudtátok hogy a fesztiválok karszalagjai igazi bacibombák, amiket a hepaj végeztével azonnal le kéne tépnetek magatokról?) Ennek az arcnak minden fesztiválról van valami sztorija, minden szervezőt ismer, tud ingyen merchandise-t szerezni, és persze el tudja mondani, hogy régen sokkal jobbak voltak a fellépők. Bár már elszaladtak fölötte az évek, szívesen bulizik fiatalokkal, és minden esetben ő fizeti a piát. 

A lánycsapat

Általában háromtól végtelenig terjedhet a csapat létszáma. Szokott lenni egy lány, akinek éppen szerelmi bánata van, őt fokozottan védelmezik a csapat tagjai.
Mindig van egy anyatípus is, aki nem csak magát, de a többieket is el tudja látni tisztálkodó szerekkel, naptejjel, WC-papírral, meg minden egyébbel ami még kelhet (feltehetőleg ő is az anyukája révén jutott ezekhez a dolgokhoz).

Ugyanez fiúban 

Bár itt az apaszerep nem annyira kivehető. A hierarchia kiegyenlítettebb, a csapat textúrái nem bomlanak szét annyira elkülönülten, de általában itt is van egy lúzer, aki képtelen összeszedni egy normális párt magának. A tagok gyakran vesznek fel ugyan olyan ruhákat, de nem összekeverendők a külföldiekkel. 

A felkészült

Ő az akit nem érdekel a zene, lehet azt sem tudja melyik fesztiválon van, csak szeretne minél több emberrel szexelni. 

A vadász

Ő sem feltétlen tudja, hol van. A lehető legkevésbé fesztiválhoz illő ruhákban öltözött fel, igazából olyan, mintha a Morri 2-ben vagy a Peaches and Creamben vette volna a heti jegyét. Jól passzol a rutinos öreghez. 

A szemétszedő (más néven ,,ökoman")

Fesztiválozni nem olcsó mulatság, nem csoda hát, hogy néhányan már a buli alatt megpróbálják megkeresni az árát. Ők azok akik lelkiismeretesen szedik a szemetet, kutatják a földet a mobiljukkal világítva, és akiknek a farzsebében kilométereken át tornyosulnak a visszaváltható műanyagpoharak, amikre aztán úgy vigyáznak, mint még soha semmire, és még egy iszapbirkózásba is képesek belemenni azzal, aki megpróbál lenyúlni tőlük akár egyet is.

A külföldi

Más néven a bevándorlók, akik kiisszák a magyar fesztiválozók vodkás vödörjeit és belepisilnek a Balatonba a magyar fesztiválozók helyett. Máig levakarhatatlan az "ÉÉÉ-É ÓÓÓ-Ó" rigmusuk mocska a hazai rendezvényekről. Általában zászlóba csavarva, egyenpolóban vagy állatokat mintázó kezeslábasban láthatók. Főként hollandok, de amúgy jönnek ezek mindenhonnan! Annyi hasznuk azért van, hogy miattuk éri meg működtetni például a Szigetet meg a Soundot.

Az elhagyott 

Lehetünk fiúk vagy lányok (vagy egyik sem vagy mindkettő), jöhetünk külföldről, vagy tölthettük egész életünket Magyarországon, egy dolog közös bennünk:

Mindnyájunk keveredett már el a csoportjától a nagyszínpad felé menet (vagy vissza onnan), és mindnyájunknak jutott már eszébe egyedül álldogálva és nézelődve az emberforgatag közepén, hogy vajon mit is keresünk ezen a helyen, és hogy a fesztiválokra jellemző egyik napról a másikra élés megnyugtató fátyla mögött továbbra is romokban hever a valós életünk, amihez egyszer kénytelenek leszünk visszatérni.

Vannak közülünk, akik képesek kibekkelni ezt a hirtelen rájuk törő kapuzárási pánikot egy kis egyedülléttel a tóparton, vagy legalább eljutnak a sátrukig, hogy biztonságban bőgjék tele a hálózsákjukat, de az igazán menő arcok ott esnek össze ahol éppen vannak. 

Szöveg: Vörös István
Illusztrációk: Vida Anita