Ha csak ezt a beszélgetést hallottuk volna, mi is bezárnánk a kommunikáció szakot

• Egy hónapja robbant a hír, hogy megszüntetik a kommunikáció szakot.
• Sajtóhírek szerint ez azt jelentené, hogy az állam teljesen kiszállna a kommunikáció szakok finanszírozásából, csak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen indulna ingyenes "közszolgálati média szak".
• A Média 2.0 blog beszélgetést szervezett a pesti Design Terminálba, hogy bebizonyítsa, a kommunikáció szakok igenis fontosak.

A kommunikációt a világ legnagyobb egyetemein és általában a nemzetközi közgondolkodásban tudománynak tekintik. Magyarországon mégis az egyetemi képzések páriája. Ezen a Média 2.0, a szak létjogosultságát bizonygató beszélgetése sem segített.

Én 2009-ben tudatosan mentem a kommunikáció szakra. Akkor biztos voltam benne, hogy később majd a médiában fogok dolgozni. Azzal is tisztában voltam, hogy a szak a világon semmire sem garancia, más területről is beeshetnék egy újság szerkesztőségébe vagy egy tévéstábba, de úgy voltam vele, hogy miért csinálnék mást, ha ez érdekel? Nem voltak nagy elvárásaim - Szabó Dániel

Kíváncsi voltam arra, mit mondanak erről a szakról és szakmáról azok, akik -  tőlem eltérően - egyetemen tanulták és tanítják az ilyesmit. Én azért nem mentem kommunikáció szakra, mert úgy éreztem, a gyakorlatban (blog és reklámügynökség) többet megtanulhatok - Németh Domonkos Tamás

De büfészaknak egyikünk se gondolta. Fenntartásaink mögött inkább a magyar felsőoktatás lesújtó helyzete volt. Lehet szidni a bölcsészetet, a társadalomtudományokat, de legalább ugyanekkora gondok vannak más területeken is. A legtöbb természettudományos terület éppen ugyanannyira nem gyakorlatias, helyette elméletorientált.

De még így is nyilvánvaló, hogy a diploma előny a munkaerőpiacon, ezért egy felelős oktatáspolitikának egyik szakot sem szabad támadnia, sőt, támogatnia kellene, hogy minél többen tanulhassanak ingyenes képzésen.

Az egyetem a lexikális tudás mellett sok valódi dologra megtanítja az embert, kezdve a rendszerességgel, a határidők tartásával, vagy azzal hogyan kell kritikusan gondolkodni és kérdezni, de fontos élettapasztalat az egyetemi tanulmányi osztályokon rendszeresen kiosztott bürokratikus pofon is. Az órákon tudományos, és ismeretterjesztő témák merülnek fel, amelyek szélesítik az ember látókörét, nyitottabbá válik.

A büfészak-stigmát gyakorlatilag az összes bölcsészet- és társadalomtudományi szak megkapta már. Nem véletlen azonban, hogy a kormányzat a filozófia helyett éppen a kommunikáció szak bezárásán gondolkodott el. A közgondolkodásban - teljesen tévesen - a kommunikáció egyenlő a médiával, a médiamunkásokat pedig sokszor tartják kártékonynak.

Amiről a politika és a közvélemény is megfeledkezik, hogy ez a terület magatartástudomány is: az emberi viselkedés legalapvetőbb megnyilvánulása a kommunikáció. Nem véletlen, hogy a világ legnagyobb egyetemein (Sorbonne, Harvard, Cambridge, Columbia stb.) külön tanszékeken, sokszor az újságírástól teljesen függetlenül foglalkoznak vele.

Ezek a szempontok viszont csak érintőlegesen kerültek elő a Média 2.0 társaság, a kommunikáció szak létjogosultságáról szóló kerekasztal-beszélgetésén. Egy asztalhoz ültek a kommunikációs képzés hallgatói, oktatói és a szakma képviselői, hogy aztán az alkalom végére még minket is meggyőzzenek arról, hogy a kommunikáció szakot nemhogy be kéne zárni, de az emlékét is törölni kéne minden érintett agyából.

Ezek az emberek - Mentes Endre, ACG Reklámügynökség ügyvezetője, a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége delegáltja, Nyírő Nóra, az OMD reklámügynökség account directora, Sámson Dorottya, a Profession.hu szakértője, Pintér Dániel Gergő, PR-menedzser doktorandusz-oktató, Horányi Özséb professor emeritus, Bajomi-Lázár Péter a Médiakutató főszerkesztője és Müllner András, az ELTE tanszékvezetője - egészen kiábrándító módon gyakorolták ezt a kommunikáció nevű dolgot: egész mondatok és egymásra reflektáló megszólalások helyett valami egészen mást kaptunk. A HR-es nem tudta elmondani, mennyit ér a szak a munkaerőpiacon, a tanár elmondta, hogy az egyetemen az elméletre kell hagyatkozni, és nem a gyakorlatra. Sőt, azon is sikerült összeveszniük, hogy a kormány tulajdonképpen be akarja-e zárni a kommunikáció szakot avagy sem, és kell-e egyáltalán aggódni.

Ellenben szó volt arról, hogy a Magyar Cégek nincsenek felkészülve a kreatív – nem europass – önéletrajzokra, hogy az egyetem a projektmunkákkal felkészít a munkára, hogy a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság államosította a médiakutatást, és hogy a Nobel-díjas Ulickaját kell olvasni, mert akkor nincs probléma. Hiába voltak jó meglátásai Bajomi Lázár Péternek, Müllner Andrásnak vagy éppen Horányi Özsébnek; a kommunikáció szak létjogosultságát csupán annyival tudták alátámasztani, hogy minden egyetemi diploma előnyt jelent, és hogy a bölcsészet- és társadalomtudományi szakok olyan soft skilleket adnak, amelyek segítik a munkavégzést.

Ez viszont kevés ahhoz, hogy megváltoztassák a közgondolkodást a kommunikáció szakról. A beszélgetés után bármelyik valamirevaló államtitkár rezzenéstelen arccal szüntetné meg azt.

Pedig bőven lett volna miről beszélni, mert a közgondolkodásban tényleg sok tévhit van a képzésről: a vállalatok igenis keresnek kommunikációs szakembereket, a piacon ez egy életképes diploma. Emiatt reméljük, hogy nem sok olyan beszélgetés lesz, mint a kedd esti. Ellenkező esetben a kommunikáció örökre áltudományként lesz kezelve itthon, és nem érjük utol a világot, ahol a "büfészak" megbélyegzés már több éve lekerült a képzésről.

Szöveg: Németh Domonkos Tamás, Szabó Dániel

Kép: Németh Domonkos