Július 22. és 25. között tartották idén a Veszprémi Utcazene Fesztivált, ami az egyik legkülönlegesebb fesztivál a hazaiak között. A több ezer embernek nem kell hosszú órákat várnia a beengedésre, nincsenek karszalagok, nincsenek nagyszínpadok, nincs aranyárban mért sör. Jó, az igazából van, de számtalan lehetőségünk van olcsóbban is beszerezni a piát. Egy a lényeg ezen a fesztiválon és az nem más mint a zene. A cikkben két Hello90 tag véleménye is megjelenik egymás után.
Fotó: Molnár Zsolt / Hello90
Ahogy a mondás tartja, egyszer kell csak Veszprémbe jönni, utána már alig bírja az ember kivárni, hogy jövőre újra az Utcazenén lehessen. A belvárosban felállított kis és közepes színpadok teljesen eltérnek attól, amit fesztivál alatt szoktunk érteni. Itt minden a zenéről és a közös zenélésről szól, így nem kell meglepődnünk, mikor random társaságok állnak össze jamelni, a színpadoktól függetlenül.
Egy fesztivál Wellhello és Halott Pénz nélkül
A korábbi években a szervezők igyekeztek kicsit mainstreamesedni, egy nagyszínpaddal és fizetős programmal a Várban, valamint embercsalogató headlinerekkel. Az évek során - nagy örömömre - ezek szépen kikoptak a programból és csak két nagyobbacska színpadra hívnak meg előadókat. Közülük sokan vannak, akik saját hazájukban nagyon népszerűek, de a nemzetközi nagy ismertség még várat magára, mint például a dán Sara Katona és a német Bukahara. Itthonról a legismertebb fellépők a Fábián Juli és Zoohacker, a Random Trip és a Fish! voltak. A két színpad mellett viszont a városban elszórva található még öt másik színpad, ahol a főszerep azoké az utcazenészeké, akik jelentkeztek és kiválasztották őket. Az Utcazene egyediségét mutatja, hogy nem kell körmöt rágnunk vagy kukát borítanunk, ha esetleg egy zenekar koncertjére nem jutottunk el, hiszen szinte az összes fellépő többször lép fel, mindig másik színpadon, így mindenki meg tud nézni minden arra érdemes koncertet.
Fotó: Molnár Zsolt / Hello90
Családbarát fesztivál
Talán sehol máshol nincs ennyi család egy fesztiválon, rengeteg kisgyerekes pár választotta szombat esti programnak a fesztivált. Egy olyan fesztivál az Utcazene, ahol nem látni annyi szétcsúszott alakot, tarháló punkot, Pumped Gabókat, cserébe zenélő kisgyereket, mindenkivel kedves fesztiválozókat. Ennél jobb lehetőség arra, hogy a gyerekkel megszerettessük a zenét, talán nincs is.
Fotó: Molnár Zsolt / Hello90
Kiállta az idő próbáját is
Szombaton óriási vihar tarolt le jó néhány települést az országban és mikor az égre néztünk, mi is biztosak voltunk abban, hogy itt az apokalipszis köszönt be hamarosan és ezzel annyi a fesztivál esti programjának. Elővigyázatosságból 6 és 9 óra között szüneteltek a programok ugyan, de az ég megkegyelmezett és egy kis esővel megúsztuk a vihart.
Fotó: Molnár Zsolt / Hello90
Az Utcazene díjazottjainak kihirdetése után (közönségdíjat Hidvégi Dia, míg a szakmai díjat Barna Margit nyerte) igazi világzenei kavalkáddal ismerkedhettünk meg. Az óváros téri színpadnál a francia Slipknot-hasonmás, a afro-soul-latin-jazz-dance zenét játszó Santa Machete csapott oda a hangulatnak rendesen.
Fotó: Molnár Zsolt / Hello90
Már otthon érzik magukat
Az Utcazenén azért sok bejáratott zenekar lép fel. Akik jól teljesítettek, a következő évben is biztosan kapnak meghívást. Így van ezzel az olasz La Tresca is, akik elmondták, hogy már szinte otthon érzik magukat Veszprémben, hiszen az elmúlt években is többször léptek fel, egyre nagyobb színpadokon. A közönség szeretetét mi sem bizonyítja jobban, mint mikor a "Ciao Bella" számuk refrénjét úgy skandálta a közönség mintha legalább egy Muse koncerten lenne.
Fotó: Molnár Zsolt / Hello90
A városi karnevált végül az I Skarbonari zárta le, garantálva, hogy már most várjuk a jövő évi Utcazene Fesztivált.
Fotó: Molnár Zsolt / Hello90
Idén éreztem először, hogy szar volt
Veszprémiként már 7-8 éve kijárok az Utcazenére, és az egyik kedvenc nyári programom volt, még valamelyik évben vettem fesztivállogós pólót is, hogy aztán sose vegyem fel többet. De idénre valahogy teljesen beleuntam, először éreztem, hogy semmi érdekes nem történik, csak hakniból leszervezik a csontig ugyanolyan zenekarokat évről évre - és nem, ez nem hasonlat, tényleg elhívják ugyanazokat a zenekarokat minden évben.
Minden színpadon egy, a Parov Stelarhoz hasonló, de annál unalmasabb (és gondolom olcsóbb) elektroszving-zenekar játszott vagy valami latinos-balkános tinglitangli, ahol az összes szám ugyanolyan. Ja meg vannak lelkes amatőr utcazenészek is délutánonként a kisebb színpadokon, akik ha nagyon lelkesek, akkor este is kiállnak valahova kalapozni, de hát ők is általában annyira érdekesek, mint bármelyik lakótelepi tributezenekar.
Az Utcazenét még mindig kiemeli a fesztiválmezőnyből, hogy ingyenes és az egyre szebb Veszprém belvárosában, a köztereken vannak a színpadok, de ezt elég egyszer megnézni. A minden évben ellőtt haknik helyett lehetnének frissebb bandák is, meg egy elektronikus zenei színpad. Vagy hát lehet latin gitárzenés, "családias" fesztivált is csinálni, de azt meg minek? Aki ilyenre kiváncsi annak már rég ott van a Balaton partján bármelyik bor/pálinka/lángosfesztivál, a kutyát, gyereket, nagymamát oda is ki lehet vinni két fröccs erejéig. - DM
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.