Tényleg erkölcstelenebb csirkét enni mint amerikaiként lelőni egy oroszlánt Afrikában?

Egy héttel ezelőtt jött a hír, hogy Zimbabwe ikonikus oroszlánját, Cecilt illegálisan lelőtte egy vadász, akiről később kiderült, civilben amerikai fogorvos. Az eset hatalmas felháborodást váltott ki a neten, azóta mindenki a férfi fejét követeli, azonban voltak, akik máshonnan közelítették meg a témát. Szerintük, ha jobban megnézzük, rájövünk, hogy a csirkehús fogyasztása sokkal nagyobb bűn mint lelőni egy oroszlánt. És ez még a legkevesebb. 

Július 27-én jött a hír, hogy Walter Palmer amerikai fogorvos lelőtte a Hwange Nemzeti Park 13 éves oroszlánját, Cecilt. A legkorábbi híradások szerint a vadász 55 ezer dollárt fizetett, hogy megölhesse az állatot. Palmer ellen azóta petíciót indítottak a Fehér Háznál, hogy adják ki Zimbabwének, amit közben az afrikai ország vadvédelmi minisztere is kért. Mivel már több mint 200 ezren aláírták, biztos válaszolni fog rá az Obama adminisztráció.

Ez azonban a legkevesebb, az újságonként tucatnyi cikk mellett ugyanis százával kapta a halálos fenyegetéseket, a házát pedig azóta a rendőrök is figyelgetik, nehogy meglincseljék. A fogorvosi rendelőjének meg persze annyi, több százan tüntettek előtte miután kedden bezárta a boltot. 

Röviden:

valószínűleg kevés embert utálnak most jobban mint Walter Palmert, az egyszeri minnesotai fogorvost.

Dylan Matthews, a Vox újságírója szerint viszont van egy kis probléma az emberek hatalmas morális felháborodásával, ugyanis sokkal védhetetlenebb az, ahogyan a csirkék fogyasztásával hozzájárulunk a kegyetlen tartásukhoz és szenvedésükhöz, mint az, ahogy valaki lelő egyetlen darab öreg oroszlánt. 

Szenvedés v. szenvedés, öröm v. öröm

Matthews írásában nagyrészt a haszonelvűségre támaszkodik, aminek egyik, itt releváns definíciója szerint akkor jó egy cselekedet, ha az növeli az összboldogság mértékét és akkor rossz, ha csökkenti, azaz túlnyomóan valamilyen fájdalmat okoz (a többiről itt). Szerinte ez alapján megállapítható, hogy Cecilt megölni rossz, csirkét enni viszont rosszabb. Ehhez persze meg kell nézni a számokat. 

Elöljáróban azért megemlítendő, hogy nagyon sok etikus nem szereti a haszonelvűséget, ezt a több százezer oldalas irodalmat viszont nem itt fogom összefoglalni, és az öröm és boldogság közti különbséget sem fogom tárgyalni. Emellett az író amerikai adatokkal dolgozott, magyar csirkefarmokról viszont kevés hasonló van. 

Tehát az adatok:

Persze erre rögtön rávághatja valaki, hogy nem az ő problémája, hogy hogyan kínozzák a csirkéket, mikor ő csak túlárazott rántott szárnyakat akar burkolni a gyorsétteremben, Matthews azonban nem hagyja a levegőben lógni a dolgot. Az általa linkelt kutatások szerint minden csirke, amit nem vesz meg egy vegetariánussá vált ember, 0.6 és 0.7 közti szárnyast kímél meg a megszületéstől. Az érték még magasabb a tojótyúkoknál: minden el nem fogyasztott tojás miatt 0.91-gyel kevesebb tojást tojatnak a farmokon, ami nyilván kevesebb tyúkot jelent hosszútávon. 

Az eredmény tehát szerinte magáért beszél:

ha nem ennénk csirkehúst és tojást, sokkal több állat hosszabb szenvedését akadályoznánk meg, mintha nem lőnénk le egy oroszlánt Afrikában. Az előbbi tehát nagyobb rossz mint Palmer tette, amiért annyian felháborodtak. 

Azért ez nem ilyen egyszerű, mondták sokan

A Vox cikkét 46 ezren osztották meg, de persze rögtön akadtak olyanok, akiknek nem tetszett, a gawkeres Jordan Sargent például szimplán hülyeségnek nevezte az egészet. Folytatva a gondolatmenetet, ő is a hasznosságra koncentrált: csirkét enni valamennyire hasznos az emberek számára, amerikai fogorvosoknak afrikai oroszlánokat ölni pedig nem. 

A Gawker cikke szerint a szárnyasok leölése hasznos, mert az embereknek szüksége van proteinre, a csirke pedig elérhető, olcsó és egészséges proteinforrás az emberek számára. Bár tehetnek úgy, hogy nem esznek csirkét, ha csirkét akarnak enni, akkor akaratlanul is részei lesznek a rendszernek, ami megkínozza az állatok, de ami ellen nem tudnak semmit tenni. Ezzel ellentétben abban szerinte semmi hasznos nincs, hogy egy minnesotai fogorvos Zimbabwébe utazzon megölni egy oroszlánt, csak mert azt akarta. 

Sargent érvelésében rámutat egy fontos dologra: az okozott fájdalmat elvileg kompenzálhatja a termelt boldogság. Az azonban kérdéses, hogy a csirkék kegyetlen tartása mennyiben járul hozzá az emberek boldogságához vagy fennmaradásukhoz, tekintve, hogy - mint ahogy azt le is írja - mást is ehetnének. Sőt, ha nagyon pontosak akarunk lenni, azt is figyelembe kéne vennünk, hogy Palmer mennyire élvezte Cecil szenvedését (a helyiekhez befolyt 55 ezer dollárról nem is beszélve).

Itt persze már felvetődik egy hatalmas probléma az egész gondolatmenettel, az általános erkölcsi meggyőződéseink ugyanis nem igazán követik ezt a hideg számolósdit. Lehet, hogy jobban élvezte a fogorvos Cecil leölését, mint amennyire az állat szenvedett, ezt azonban a legtöbben nem mondanánk döntő érvnek az állatok (vagy mások) kínzása mellett. Egyik híres formájában ez az ellenérv itt olvasható.

Az a fontos tény is kimaradt mind Sargent, mind Matthews cikkéből, hogy az oroszlán halála valószínűleg azt jelenti, a falkájában élő kölyköket le fogják mészárolni a rivális hímek, ez pedig már jobban befolyásolhatja az oroszlánok kihalását. 

Közben a New York Timesban egy zimbabwei lakos arról ír, ők aztán nem siratnak semmilyen oroszlánt, aki meghal az országukban, mivel náluk a vadállatok nem az Oroszlánkirályból ismertek, hanem onnan, hogy megölik a földjeikre vigyázó farmereket. Nemrég például egy 14 éves fiút. 

Ezeket a vitákat a végtelenségig lehetne folytatni, a Vox cikkét viszont nagyon sok ember találta érdekesnek,

hisz miért is jobb állatok kegyetlen halálát okozni csak azért, mert szeretünk valamit (a sültcsirkét), mint egy állat kegyetlen halálát okozni csak azért, mert szeretünk valamit (az orvvadászatot)?

Persze, ha Palmer csirkét is evett mostanában, akkor megnyugodhatunk, összességében tényleg ő a rosszabb ember - zárja Matthews az írását. 

Ha ez nem lett volna elég bonyolult, most térjünk át az emberekre

Hogy kicsit még bonyolultabbá tegyük a dolgot, nem a csirkék voltak az egyetlenek, akik az emberek netes erkölcsi felháborodására tartottak igényt mostanában újságírók szerint. A világon ugyanis nagyon sok olyan borzalom történik emberekkel, amik miatt nem kampányolunk ilyen intenzíven, sőt, egyesek még örülnek is neki, hogy embertársai szenvednek.

Csak néhány példát említve:

• Amerikában nemrég két fekete is meghalt rutin közúti ellenőrzések következményeként: Sandra Blandet rejtélyes körülmények közt találták felakasztva a cellájában, Samuel DuBose-t pedig fejbe lőtte az őt igazoltató rendőr - a médiavisszhang egyik esetben sem volt akkora mint Cecilnél.
• Magyarországon is sok migráns szenved jelenleg, valószínűleg olyanok is, akik Zimbabwéből jöttek mint Cecil - sok ember állatoknak nevezi a menekülteket a neten, miközben az oroszlán elleni kegyetlenkedést siratja, aki tényleg egy állat volt.
• A Vox cikkében az is szerepel, hogy Zimbabwe a világ egyik legrosszabb országa emberi jogi szempontból, egy ottani börtönben valószínűleg hatalmas szenvedés várna a fogorvosra - ez pedig nem biztos, hogy igazságos, akármennyire is vérszomjasak most az emberek.

Ahogy Lori Gruen filozófia professzor összefoglalta az Aljazeerában, a felháborodásra adott felháborodás valahogy így nézett ki:

A fehéreket jobban érdeklik az oroszlánok mint a feketék, az embereket jobban érdeklik a fekete férfiak mint a fekete nők, az embereket jobban érdeklik a vadállatok mint a fogságban lévő állatok, az embereket jobban érdeklik a gyilkosságok mint a szegénységtől, erőszaktól és gyűlölettél való mindennapos szenvedés és a többi.

Szerinte azonban nem versenyezni kellene, hogy kinek van nagyobb joga az emberek felháborodására, hanem az elnyomott csoportoknak kölcsönösen elismerni az igazságtalanságokat és együtt harcolni ellenük, mivel azok össze vannak fonódva. A feketéket ugyanis gyakran hasonlítják állatokhoz (azaz dehumanizálják) és a nőket is állatiasítják, amikor húsként kezelik őket.

A feminizmussal foglalkozó Gruen szerint persze az egésznek köze van a fehér férfiak hatalmához, amit viszont minimum árnyal a tény, hogy lassan már a világ második leggyűlöltebb embere címére pályázhat Sabrina Corgatelli amerikai könyvelőnő, aki a legrosszabb időpontban döntött úgy, hogy a lelőtt állataival pózolgat Facebookján. Gruen alapötletét azért mindenki értékelheti:

Együtt kéne éreznünk a megfosztottak fájdalmával és megaláztatásával (ld. csirkék,oroszlánok, feketék) és lekicsinylés helyett elismerni az igazságosságért folytatott keresésüket.