Idén 8. alkalommal rendezték meg az Ördögkatlan fesztivált a Baranya megyei Beremenden, Kisharsányban, Nagyharsányban és Palkonyán. A főként kulturális fesztivál inkább a kézműves programokról, a színházi előadásokról és az alkotásról szólt, mintsem a koncertekről, de a nagykoncertek így is különleges élményt nyújtottak.
Fotó: Molnár Zsolt/Hello90
Utamat rögtön egy kis izgalommal kezdtem, ugyanis eredetileg azt terveztem, hogy Palkonyáról Nagyharsányba a Katlanbusszal fogok majd menni, ám mint kiderült ez csak a második naptól közlekedett, így várhattunk volna rá bőven. Szerencsére több körben sikerült eljutni, még annak a színészhallgató lánynak is, aki a cserekereskedelembe hitt és erdélyi pálinkáját cserélte volna belépőre vagy pénzre. Így mindenki boldogan ért a fesztivál központi falujába, Nagyharsányba, ahol igazi nyüzsgés volt, az 1400 fős falu lakossága megsokszorozódott az elmúlt egy hétben.
Az már az elején látszott, hogy nem átlagos fesztiválról lesz szó, körülbelül mindenki a Művészetek Völgyének fiatalkori állapotához hasonlítja a Katlant, amit a szervezők pozitív kritikának vesznek.
A Katlan programja négy településen és öt helyszínen volt elosztva, így a közel 40-50 ezres tömeg szépen eloszlott, sose volt olyan érzése az embernek, mint akár a VOLT-on vagy a Szigeten. Ennek az összehasonlításnak nincs is sok értelme, és ez senkinek nem is a célja.
Az idén immár nyolcadik alkalommal megrendezett fesztivál a Villányi-hegység három településén az 500 fős Kisharsányban, Nagyharsányban, a 300 fős Palkonyán és a cementgyáráról ismert 2400 fős Beremenden zajlott.
Ami fura volt, hogy ebben a közösségben a környék legfelkapottabb települése Villány nem vesz részt. Pedig a helyiek ugyanúgy profitálnak a Katlanból. Villánynak azért más a profilja, itt a pincészetek egymást érik.
Nincs konkurencia, segítjük egymást és sokszor át is megyünk egymáshoz.
– mondta a nagyon családias és személyes borkóstolás élményét adó Pónya Pincészet társtulajdonosa arra a kérdésemre, hogy hogyan tud ennyi pince egymás mellett megélni. De mint elmondta, az év minden időszakában vannak vendégek, esküvőktől, legénybúcsúkig, mindenféle, de az Ördögkatlan idején jócskán nagyobb a forgalom. A nagyharsányi Tóth Pincészet, mely a legbarátságosabb és legjobb árú az egész környéken viszont máshogy gondolja. Szerintük igen is létezik versenyzés, de nem aggódnak, a vevők döntik el a végeredményt úgyis.
Fotó: Molnár Zsolt/Hello90
A programok abszolút családbarátok voltak, és főként a kulturális vonalra épültek, mintsem a könnyűzenére. Így aki gyerekkel jött, könnyen talált mindenki számára jó előadást. A rengeteg kézműves foglalkozás mellett volt fotós és videós workshop, zenetanulási lehetőség és több kiállítás is.
Az Ördögkatlan hagyománya szerint a nyitónapon a Quimby lép fel, míg a zárónapon a Kiscsillag. Kiss Tibi által "nem bungee jumpingos" fesztiválnak titulált Katlanon azonban egészen más zenei élményt tapasztalhattunk. Pár hete a VOLT-on szerencsém volt a Quimby koncertjén ott lenni és egészen keddig abban a tudatban éltem, hogy az egy nagyon jó koncert volt. Azonban amit kedden tapasztaltam az átírta az emlékeket. Teljes szívből játszó zenekar Sopronban minden harmadik számra egy lassú számot iktatott be, "orvosi utasításra", a Katlanon pedig megtestesítették az arconpörgést. Hogy miért is lehet ez? A fellépők -akik idén a 30Y, a Budapest Bár, a Besh-o-drome voltak még- többsége ugyanis nem rohan el a koncert után, hanem még pár napig a helyszínen marad, a Quimby frontembere pedig rendszeresen részt vesz a festészeti programokon és maga is fest. Tehát az Ördögkatlan által adott kulturális értéket igyekeznek visszaadni a rajongóknak, akik képesek akár a saját tornacipőjüket a tömegbe dobva tombolni.
Fotó: Molnár Zsolt/Hello90
Az Ördögkatlan egyik sajátos helyszíne a Vylyan-terasz, ami egészen parádés kilátást nyújt a Szársomlyó lábánál az elterülő falvakra és síkságra. A Vylyanon csak irodalmi előadások mennek, ahol közben a helyi borászat igen jó minőségű borait ihatjuk. Ide egyszer mindenkinek el kell jönnie, aki a Katlanra látogat.
És, hogy megéri-e a településeknek az Ördögkatlan? Maximálisan. Nem elég, hogy a látogatók által kifizetett pénzek a települések éves bevételének nagyobb részét lefedik, vannak akik a saját udvarukat adják ki a sátorozóknak, így keresve meg a téli tüzelő árát.
Nem szabad elfelejteni, hogy hiába a borvidék, a terület igen közel van az ország egyik legelmaradottabb környékéhez az Ormánsághoz, mely központja Sellye például, már koránt sem ennyire turistacsalogató város. Ezért, ahogy több helyi taxis és borász is megfogalmazta, akikkel találkoztam a fesztivál alatt,
ha nem lenne az Ördögkatlan ezek a faluk is a teljes elszegényedés sorsára jutnának.
Fotó: Molnár Zsolt/Hello90
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.